Egy kis figyelemfelkeltő kép, amit fotóimból állítottam össze.
"A Föld Napja azonban ma már nem csupán a problémák felvetésének, hanem a lehetséges alternatívák kidolgozásának és a cselekvésnek a napja. Egy olyan nap, amin mindannyian elgondolkozhatunk azon, mit is tehetünk környezetünk védelmében. 1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató indította el ezt a mozgalmat. Már az első években több millió amerikai polgár csatlakozott hozzá. Napjainkban világszerte több 1000 szervezet és alapítvány és szervezet emlékezik meg a Föld Napjáról. Íme néhány a hazai programok közül: A környezetünk védelméért való közös felelősségvállalás gondolata köré már Magyarországon is sok helyi program szerveződik. A helyi kezdeményezéseknek kiemelt szerep jut a figyelem felkeltésében, ahogy a mozgalom egyik jelmondata is szól: "Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?"
Szia Puxi! ez egy felettébb figyelemfelhívó felkioáltás, amit megosztottál velünk, köszönjük én leginkább azt veszem észre sajnos, hogy az emberek mindig hárítják a felelősséget, de saját szokásaikon nagyon nagyon kevesen hajlandók és képesek változtatni. pl. nálunk lett először szelektív hulladékgyűjtő "sziget" a kerületben, a színes kukák 10 méterre állnak a kapunktól, mégis, mikor leviszem a szemetet, a zsákot nem tudom már beletenni a lépcsőházi kukákba, mert tele van petpalackokkal, papírral, csomó olyan hulladékkal, amit újra lehetne hasznosítani. :( én a családot már rávettem, annyi az egész, hogy amit lehet, külön szatyorban gyűjtünk. Ennyi. Nem ördöngősség.
Egyébként én is kukás akartam lenni gyerekként! külön kötelező program volt minden felnőttnek, hogy végignézze velem az ablakból, ahogy az utcán végigmegy az a hatalmas autó! :D
Hali,
gratulálok! Hatalmas ötlet! Szeretem a társadalmi célú képeket és azt hiszem ez az a fajta, ami teljeséggel mentes is a politikától. Még csak annyi kéne, hogy évente 365 Föld napja legyen.
Erről eszembe jutott a kisfiam, aki egy időben (teljesen magától) szorgalmasan felszedte mások eldobott szemetét. Mikor "felhomályosítottam", hogy ezt inkább meg kellene hagyni azoknak, akiknek ez a munkája, ez volt a válasza: -Én is kukás akarok lenni!! Erre már nem tudtam mit felelni!
Elgondolkodtató...
A miénk és mégis tönkre tesszük.
Mindegyik fotó kifejezetten tetszik és nagyon témához illő.
Mennyire jobb lenne ha még esélyünk se lenne ilyen fotokat csinálni...
Elég egy kis figyelmesség, pl: nem dobjuk el a csikket laza mozdulattal, vagy papírzsepit, esetleg lehajolunk egy szélfujta papirosért.
És gyerekeinket is így nevelni, mert már akkor el kell kezdeni, és erre nagyobb hangsújt is kellene fektetni.
Ha minnél többen gondolkodunk józan ésszel , akkor még lehetne segíteni! Vagy már késő?