Szóval, a mai nappal megkezdődött lányom számára a munka... Ma volt az évnyitó, melyen enyhe megfogalmazás szerint megilletődötten vett részt, és egy kicsit úgy, mint aki nem is tudja, hova keveredett... Nekem is furcsa volt, minden más, mint ami kevésre még emlékezem az én iskolámból...
Nézzétek el a kép technikai hibáit, csak mementónak tettem fel, a kettős ünnep tiszteletére: lányom elsőbe ment, feleségem megszerezte másod-diplomáját. Most már nekem is illene valamit tennem, hátha használ a depresszió ellen...
Hát igen ezekre az időkre már csak nosztalgiával tud gondolni az ember. A lányod minden esetre vidáman látja a jövőt. Példát lehet róla venni. Minden jót kívánok a nagy esemény alkalmából.
U.I. Depresszióba esni meg nem kéne, van már ott a tarsolyodban egy két szakvizsga, meg egyéb tudományos munka.
Ahogy végig nézem a gyerekek arcát, tán még Bogira lehet "rákenni" némi optimizmust:-)
Sok sikert Neki az iskolában, s kiváltképp érezze magát felhőtlenül jól. Nem különben az elsős apuka és anyuka!
Nektek is nagy dolog ez, nem csak neki.
üdv: nakoev
Köszönöm a véleményeket!
"persecutor" - Lányom az a gyermeteg, amelyik kicsit előrehajolva néz a fényképezőgép felé, illetve további differentia specifica (csak most vettem észre), hogy az egyetlen, akin harisnya van, s ennek eredményeképpen "kacéran" kivillantja a térdét. (Anyja öltöztette).
"CoolCat" - köszönöm - gondolom sokak nevében - a jó kívánságokat. Igaz, hogy péntek reggel Bogi kijelentette, hogy nem akar iskolába menni, de amikor felajánlottam, hogy cseréljünk, és menjen ő dolgozni, én megyek az iskolába, egyben elkezdtem magyarázni, hogy a reggeli referálón miket ne felejtsen el kihírdetni és milyen papírokat kellene kiosztani a kollegáknak, akkor mégis jobbnak találta az iskolát... Ki érti ezt?
"pista1" - Depresszió ellen? Lehet, hogy csak azt a 44 év pluszt kellene valahogy visszafiatalodnom, és máris jobban viselném a dolgokat. Ahogy az ember öregszik, egyre nagyobb igazságnak tartja, az emberiség össz-IQ-ja állandó, de a népesség nő... Sajnos, azt veszem észre, hogy azok helyett a hagyományos "erények" (bár ez túl fennköltnek hangzik) helyett, amiket még én (mi) tanultunk, és ha nem is mindig sikerült, de azért betartani igyekeztünk, más prioritások vannak világunkban. (Na jó, nem filozofálok, meg a hiba nem a világban van, hanem abban, ahogy az ember megéli...)
Lányod nem látszik depressziósnak, megilletődöttnek, stb, tehát jól viseli ezt a nem kis stresszt. Ha úgy érzed, valamit tenned kell depresszió ellen, kérdezd meg a lányodat, mi a módszere :))
Köszi hogy megosztottad ezt a pillanatot..Pedagógusként furcsa volt látni most az évnyitóra igyekvő gyerköcöket...Hisz én még itthon vagyok a másfél éves nagyfiammal..:)Ezúton is jó és kellemes tanévet kívánok minden kedves diáknak, kartársnak, szülőnek..:)