Lehet, hogy azért, mert az eredeti kép csúnyán alulexponált volt, sokat világosítottam rajta, úgy mentettem vissza ezt a képet. Köszönöm, hogy megnézted és értékelted, örvendek, hogy bírja a tetszésed!
szia egy kérdés . miért tűnik a kép fakónak picit vagy valami furcsa , talán azért mert a napsütés közbeszól ennyire ?de lehet hogy csak csal a szemem a kép egyébkén nagyon tetszik gratulálok hozzá.
Igen Dodńak köszönet a leírásért és nagyon jó ez az egyetértés és őszintén nem is zavartak ezek a dolgok a képeden csak kiváncsi voltam menyire fejlődök.Milyen a képekkel való meglátásom és ezt nagyban neked köszönhetem.Amúgy komolyan tetszik.
Fekvő kép volt, szóval függőleges irányban sajnos nem terjed tovább, pedig a tükörkép tényleg jó lenne egészben. Köszönöm szépen a véleményezést, örvendek, hogy elnyerte a tetszésed!
Igen, a növényzet zavaró hatását többen is említették, lehet, hogy ki kellett volna szednem. Köszönöm szépen az értékelést, örülök, hogy is tetszik Neked!
A megfogalmazott kritika teljesen jogos. A fókuszálás és az exponálás között odébb ment, s így már nem a fejére esett a fókusz. A zajszűrést szelektíven végeztem a madár körül, valószínűleg ott lehetett a határ. Köszönöm szépen az értékelést, örülök, hogy a hibái ellenére is tetszik Neked! A leírást pedig Dodó barátunk pótolta!
Most nem jutott időm ismertetőre, de majd a legközelebbi kócsagosnál pótlom. Nekem nincs lehetőségem lest építeni, de ha lenne is, nagy kérdés, hogy volna-e türelmem ülni benne? Hogy megtudjam, előbb kéne egy les, de azt nem építhetek. Ez egy becserkelt madár és bizony annak rendje-módja szerint észre is vett, s itt már menekülőre fogta a dolgot, de szerencsémre csak gyalog.
Igen, pont az ilyen értelmetlen viták és a rossz játékszabályok miatt nem kedvelem a másik oldalt. Ennél a képnél (a személyes véleményem szerint) egyformán jó, ha kiretusálom a növényeket, vagy ha meghagyom. Mindkettő mellet szólnak érvek pro és kontra, valószínűleg az egyéni ízlés a döntő. Itt is elég változatosan nyilatkoztak a kommentelők. Őszintén szólva a javaslatod nem rossz, ki kéne próbálnom és összehasonlítanom. A helyzet az, hogy nem jutott eszembe ez a kézenfekvő lehetőség. Köszönöm a részletes és korrekt értékelést, nagyon örülök a tetszésednek!
Ez a fotó remek lett. Nagyon szépen exponált, jól szerkesztett. Engem nem zavarnak a belógó levelek, mert a természetes környezethez tartoznak. Jó az élesség is, a színvilág is tetszik. Esetleg el tudnám képzelni keskeny vágással, alulról többet mutatva a tükörképből. :)
Mindig szeretem az olyan fotókat ahol természetes környezetében van lencsevégre kapva egy madár, főleg ha ez még "majdnem" a kedvenc madaram is. Itt az alföldön elég sűrűn lehet látni, nyáron minden kicsit is ázottabb területen fel lehet lelni. Kár, hogy nem lehet közel menni hozzájuk!:) Na a fotóra rátérve, nekem tetszik. Éles, a színek is tetszenek. Egy nagy ötös, meg a nap képe, mivel számomra kedves téma!
Bringás! Ez olyan jó lett, hogy az hihetetlen. Ezt nevezem én éles felvételnek, és joggal mondom az olyanokra, amik nem ilyenek, hogy életlenek. Csodálatos kép, mehet az újságba..*5
Mivel hiányolták az ismertetést, néhány szót írok róla:
A nagy kócsag (Egretta alba; más néven Ardea alba vagy Casmerodius albus) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó gázlómadár. A hófehér gémfélék legnagyobb képviselője. Régies neve nemes kócsag.
A magyar természetvédelem címermadara.
A világ nagy részén – Észak-Amerikában (Egretta alba egretta), Afrikában (Egretta alba melanorhynchos), Ázsiában és Ausztráliában (Egretta alba modesta), valamint ritkábban Dél-Európában (Egretta alba alba) is előfordul.
Testhossza 85-102 centiméter, szárnyfesztávolsága a 140-170 centimétert is eléri. A nemek hasonlóak, bár tömegét tekintve a hím kissé nagyobb, 1030 gramm körüli, míg a tojó mintegy 960 grammot nyom. A nagy kócsag tollazata kikelésétől fogva fehér, költési időn kívül csőre sárga, lába barna, arcbőre zöldes. Nászruhája szintén fehér, ám sok gémfélével ellentétben nincs bóbitája, helyette hosszú, fátyolos szárnytollai nőnek; ilyenkor csőre rózsaszínes, pirosas, később fekete (olykor sárga tővel), arcbőre élénkzöld, lába pedig fekete. A nagyobb termetű, társas gázlómadarak közé tartozik. Élőhelyét sziki és nádas mocsarak, brakkvizes lagúnák, árterek képezik.
Halakat, kétéltűeket, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt a többi gémféléhez hasonló, kivárásra és villámgyors lecsapásra épülő vadászstratégiájával. Alapvetően magányosan táplálkozik, bár nagy bőség esetén több példány is összeverődhet.
Rövidtávon vonuló madár, hazánkban februártól novemberig figyelhetjük meg. Az állomány egy része rendszeresen áttelel; az utóbbi időben mind többen. A magyar példányok a Mediterráneum vidéken telelnek.
Röpte jellegzetes, a többi gémféléhez hasonló: hátranyújtja lábát, nyakát S alakban hátragörbíti, s lassú, nehézkes szárnycsapásokkal halad a levegőben. Hangja a többi gémféléhez képest kevésbé érdes, nyers.
A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, többnyire földközelben a nádasban, de olykor fákon is. A kolóniák akár 50 párból is állhatnak, olykor egyéb gémfélék is csatlakozhatnak. Átlagosan egy méter átmérőjű fészkét avas nádból építi, bár olykor az előző évi fészket is kicsinosíthatja. A párzásra nem sokkal a hazatérés után,február-március során sor kerül, amit látványos udvarlási ceremónia előz meg, melynek keretében a hím mutogatja megnyúlt dísztollait.
A nagy kócsag évente csak egyszer költ. Egy alkalommal 3-4 kékeszöld tojást rak, melyeken 24-26 napig ül a két szülő felváltva. A fiókák fehér pehelytollakkal jönnek a világra, a fészket csak 34-35 nap után hagyják el.
Európa területén belül Magyarország a faj egyik legjelentősebb előfordulási helye. A nagy kócsagok magyarországi állománya növekvő, 1800-3000 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, és a Kis-Balaton vidékén nádasokban és ártéri erdőkben rendszeresen fészkelnek nagyobb telepekben is, de gyérebb állománnyal a Tisza mentén, a Velencei- és Fertőnél is találkozhatunk. (Ez utóbbi az osztrák résszel együttvéve viszont már jelentős gócnak tekinthető.) Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország déli és keleti régióiban ritkának mondható. Ez azonban nem volt mindig így. A negyvenes, ötvenes években még csak két telep volt az országban, a Kis-Balaton és a Velencei-tó nádrengetegében. Ennyi maradt, a hajdan bizonyára sokkal nagyobb fészkelő állományból, amely felett a folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása, és a dísztollaik miatt történő vadászat kongatták meg a vészharangot. Jellemző, hogy a múlt század elején, külön kócsagőrt alkalmaztak, melynek feladata az volt, hogy a töredékére zsugorodott állományt megvédje. Majd a hetvenes években a hazai nagy kócsag populáció nagy fejlődésnek indult. 1996-ban végzett számláláskor 1425 pár fészkelt Magyarországon.
Talán még ehhez annyit, hogy nemcsak a magyar természetvédelem címermadara, hanem több nemesi család címerében is szerepel, a tollaiból készített dísz (kócsag-forgó) a török megszállás idején mind a magyarok kalpagján, mind a törökök turbánján gyakran díszelgett.
A képről: az élességről nem nyilatkozom, én élesnek látom, a képen az elhelyezése is tetszik. Mivel nem tankönyvi illusztrációról, hanem természetfotótól van szó, a levelek szerintem nem zavaróak. Izgalmas lett volna,ha a tükröződés tovább tart és a nyak elmosódását is látjuk, de ez már tényleg csak a maximalizmus. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Nagyon szépen kiexponált a madár fehérsége! A jobb oldali gyékény kár hogy ott van....
Szép a víz színe, és jól kiemeli a kócsag fehérségét a háttér homályba vesző sötétsége!
Gratulálok a képedhez!
Üdv.: dadalia
Szia Bringás nekem tetszik a fotód,de viszont pár hibája van.Picit életlen a feje mint,ha bemozdult volna a másik a feje körül zajosodás van a harmadik a zavaró nádas,de az utóbbi annyira nem lényeges.De a pillanatot megörökítetted és köszönöm,hogy megmutattad.Üdv István.A leírást hiányolom :)
Szia Csaba!
Szerintem egy technikailag nagyon nehéz fotót láthatunk ma tőled, szokatlanul rövid ismertetővel.
Minden tiszteletem a madarak szerelmeseié, hiszen olyan sok-sok idő kell, mire egy igazi gyöngyszemet sikerül megmutatni.
Meg kell ismerni a területet, a madarak szokásait, a fények kínálta lehetőségeket, esetleg lessátrat, megfigyelőhelyet építeni.
És persze a szerencséről se feledkezzünk meg, a pillantás, a beállás egy esetleges akció kínálta lehetőségről.
Sokunknak erre nincs ideje, s megelégszünk a pillanat kínálta lehetőséggel amely természetesen az évünk egyik legjobb fotóját is eredményezheti, a pillanat varázsa viszont az alkotónak mindörökre megmarad!
A madár nem vett észre vagy éppenséggel egyfajta tiltakozásként elfordította a fejét , ráadásul nem a számára elméletben kijelölt utat használta így a növény egy picit beletakar itt és ott.
Tudom hogy ez komoly vitatéma szokott lenni egy másik oldalon, de én kiretusáltam volna a levélrészleteket, hogy a madarat teljes pompájában láthassa a kép olvasója.
2013.01.21 13:13:35
28277
1150
