Csesznek vára
A VÁR TÖRTÉNETE
A Bakony hegységében elbújva, egy sziklaszirten láthatóak
Csesznek várának festői kőfalai.
Ez az erődítményünk az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy
várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli
Jakab báró, kardhordozómester emeltette egy védelemre
kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A XIV. század elején a Csák
nemzetség vásárolta meg, tőlük cserével Anjou Károly király
csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő
területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat
az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai
főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A régi
krónikákból egy megdöbbentő családi botrányról
értesülhetünk, miszerint a Garai bárói család azzal vádolta
meg Hedvig mazóviai hercegnőt, hogy 1429-ben
megmérgezte férjét Garai Jánost, akinek még életében
házasságtörő módon együtt élt az unokatestvérével,
Szécsényi Miklós főnemessel. A főbenjáró ügyben maga
Zsigmond király ült törvényt, aki Hedvig hercegnőt
vagyonelkobzással és életfogytiglani fogsággal büntette. A
XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak a
Dunántúlra, ahol Csesznek - Wathay Lőrinc várkapitány
vezetésével - végvárként védelmezte az országot. Életét egy
tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében
egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a
mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány
a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a
löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket.
A háborús idők elmúltával szerepe megváltozott, a zordon
kővárat, egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá
alakították át az Esterházy hercegi család tagjai.
Korabeli források szerint 1780-ban elköltözött a főúri család,
de még szolgaszemélyzet használta a helyiségeket, melyeket
egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész
tett végképp lakhatatlanná. Az 1970-es évek óta vallatják
romjait a régészek, egyúttal helyreállítási munkákat végezve
a csodálatos tájban emelkedő cseszneki váron.
|
|