Általában jó dolog, ha van egy kis interakció a színpad és a közönség között. Ennek itt a fotón egy kedves megnyilvánulását látjuk. A gyerkőcök pont jó helyen vannak a jobb alsó sarokban, harmonikus így a kompozíció. A pillanat jó, nagyszerűen látszanak az arcokon az érzelmek. Üdv!
A hölgy egy elképesztő hangú kolatúrszoprán, itt éppen a saját hangját megszaggatva énekelt, amitől az egész olyan volt, mint egy hatalmas hahotázás. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek persze azt hitték, hogy tényleg kacag az éneskesnő. Ettől persze ők fakadtak nevetésre, rajtuk pedig a zenekar és a nézők mosolyogtak. (ld. a két hegedűst) A végén persze az énekesnő - két belépő közt - már rá is nevetett a gyerekekre Szóval erre utal a cím és épp ezt látod. Ilyen „családias” volt végig a hangulat, nyoma sem volt annak az unalomnak, amit az előző képnél feltételeztél az arcok láttán. Köszönöm szépen a véleményt, örülök, hogy tetszik Neked!
A szöveg már megvan, de rettentő hosszú, szóval még kezdenem kell vele valamit + még el kéne készítenem egy-két illusztráló fotót, miközben erős időhiányban szenvedek. De ami késik, nem múlik:) Köszönöm szépen a véleményt, igazán örülök, hogy elnyerte a tetszésed!
Szia. Szerintem nagyon jó lett. Szín élesség tökéletes és a fellépők arca is mosolgyós. Egyedül az előtérben lévő 2 gyerek nem kéne oda, főleg az amelyik háttal áll, de amúgy a jobb oldali gyerek mosolygós arctakart pillanata jó lett. szép fényeket.
Nagyon jó kis pillanatot sikerült elcsípni, a gyerekek kacaja kedves többletet visz a fotóba. Kellemes a kompozíció és a minőség is tetszik. A hölgy ének közben nevetett így a gyerekekre, vagy éppen szünetet tartott és volt ideje kacarászni? :) Kellemes családiasnak tűnik a hangulat.
Hali! Jó a jelene, és a kép nagy része is jól exponált. Most szerencséd volt az alakok elhelyezkedésével is! Nagyon kíváncsi lennék milyen lett volna vaku nélkül. Egyszer egy tanulmányt írhatnál ha már profi vakuzó leszel! ;)
üdv.