Fények, árnyékok, vonlak, ívek, színek, és árnyalatok. Egy kép ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Meg kell állni, el kell gondolkodni, át kell érezni
Nahát... ez egy ismerős stílus, és rögtön egy bizonyos személy ugrott be róla. Aczél Péter.
És lám lám valóban Aczél Péter az elkövető. Örülök, hogy regisztráltál, egy nagyon értékes fotóssal gazdagodott az oldal. :)
Igen, a fényképezőgépet azért szeretjük, mert a valóságot a legtökéletesebben képezi le, de ennél többet is érdemes néha megpróbálni vele. Nem voltam ott a keresztúton, nem fotózhattam azt le. De a hozzá fűződö gondolatokat megpróbálhatom "lefotózni" Ekkor a nappal-éjjel, a világos-sötét, a fény kiáramlása, stb. más értelemben kerülhet a képre, mintsem konkrét napszak, konkrét alak, konkrét reflektor, stb. Köszönöm, és örülök, hogy foglalkoztál a képpel.
Lám érdemes lesz maradni, akad majd élvezhető kép az oldalon. :)
Ami először levert a székről az téma a megközelítés. A via dolorosa-t a sok giccses film miatt nappali jelentnek hisszük, de valóban az? Pedig mennyire drámaibb így! Menetelés a a sötétség felé, a halálba. Hollywood elbújhat. Imádom ezt az elhalkuló a fényt és az utána maradó néma csendet. A kereszttel az a visszafogott jaj, ami nem kiállítás, csupán egy sóhaj. Zseniális!
Magával ragadó finom alkotás, minden tiszteletem!
Kicsit szégyenlem, hogy sehol sem találkoztam még vele. Gyanítom kellett volna.
2842
176
