Valóban erős kép, van akinek sok..
Kényes téma, mind erkölcsileg, min technikailag és személyes megélés alapján jól kell dönteni, hogy ne legyen sértő, bántó vagy túlzottan tolakodó a kép. Azt hiszem neked sikerült elég alázattal és odafigyeléssel készítened a képet és jól.
Ha szabad, megkérdezném, hogy felkérésre készültek a fotók?
Ez túl erős, nem hiszem, hogy fel vagyunk készülve ilyen hatásokra itt. Kicsit a többségünk - azt hiszem - homokba dugja a fejét és nem tudja, hogy pillanatok alatt érintett lehet egy hasonló szituációban, abban bízunk, hogy ez másokkal esik meg inkább - és túl sokszor tévedünk. Jó kép.
Természetes, hogy a fotó megosztó lesz... Visszagondolva arra, hogy Magyarországon a hospice mozgalom, mely az élet végének elfogadásából, annak természetes voltának tudomásul vételéből, méltóságának tiszteletéből táplálkozik, milyen nehezen vert gyökeret Magyarországon, nem is lehet más a hatása. (Ma is sokan a hospice osztályban "csak" egy olyan helyet látnak, ahol a végállapotú betegtől a család megszabadulhat, és nem annak lehetőségét, hogy a végsőkig kísérhetik szeretteiket). Kíváncsi vagyok, hogy az orvosok szemléletében hoz-e majd változást a "palliatív orvoslás" licenc vizsga, amire most lehet először jelentkezni... (Mivel az időpontot még mindig nem tudom, be is csomagolom a könyvet a nyaralásra...)
Egy ilyen helyzetben nagyon mély és őszinte érzelmek mutatkoznak meg, ez az egész szituáció nagyon bensőséges. Rendkívül különböző, hogy az emberek miként viszonyulnak az elmúláshoz, miként tudják kezelni az élet utolsó állomását. A neveltetés, a kulturális környezet, a hagyomány és az egyéni beállítottság is erősen befolyásolja ezt. Úgy gondolom, ha a hozzátartozók úgy viszonyulnak mindehhez, hogy az ő érzéseiket nem sérti egy ilyen kép és a beleegyezésükkel történt a feltöltés, akkor nincs ezzel gond. Ellenkező esetben viszont igen.
A kép nagyon intenzíven adja át a fenti érzéseket. A kontrasztos ff kidolgozás pedig erősíti őket. A hangsúly szerencsére a bácsin van.
Ez egy tipikusan olyan (megosztó) a kép, amelyről mindenkinek megvan a saját véleménye, kíváncsi vagyok, hányan lesznek, akik le is írják majd.
További szép fotonokat!
A kép döbbenetesen emberi és szomorú; talán érdemes lett volna olyan szögből fotózni, hogy az elhunytat csak az összekulcsolt két kéz jelezze (egyébként is furcsa az arc felé a nagyon erős rövidülés). Nem megyek el olyan messzire, hogy az írjam, az elhunyt személy nem való fotós oldalra, mivel a halál az élet elkerülhetetlen része, és itt az arc elmosása miatt nem kegyeletsértő (bár lehet, hogy ez a "tolerancia" szakmai ártalom nálam). A gyászos-ünnepélyes fekete ruha és az arcon levő ráncok, őszülő haj miatt a fekete-fehér természetes választás volt, a fej alátámasztása és a kicsit tétova másik kéz tétovasága nagyon hatásos... Kemény témát választottál, ehhez illik a kép kemény tónusa. (Talán a hátteret érdemes lett volna jobban elmosni, de nem tudom, hogy erre beállítási és technikai lehetőséged volt-e, mivel ha jól látom, legendás két-fényaknás tükörreflexes gépet használtál, amit általános iskolás koromban egy fotószakkörünkre meghívott fotóriporter mutatott be...) Gratulálok!