Addig nem vághatja le a szakállát,míg tart a gyász.
Miután elkészítettem a fotót nagyon szomorú lett,hogy azonnal nem nyomhattam a kezébe a fénykép egy példányát. Próbáltam én magyarázni,hogy ez nem polaroid,meg,hogy adjon email címet elküldöm,de egyiket sem értette mi fán terem :)
A képet tényleg csak portrénak szántam és nem érzés kifejezésnek. A címet lehet,hogy rosszúl választottam meg,mivel így mindenki ff-re gondol,ha a hangulatot összeköti a látottakkal. Azért adtam a képnek mégis ezt a címet,mert az öreg így szolt rám!
-Gyere fotózzál le komám,mert gyászolok és már nem sokáig lesz szakálam, lejár a gyászídő és levágatom,de szeretnék egy szakálas fotót magamról. Tehát nekem egy "jó" portré lehetőség,neki egy kép a gyászidőszakról. Próbáltam ff-ben,de nekem így jobban tetszett. A vignyettálás pedig azért van,mert az arcra szerettem volna terelni a hangsúlyt.
Nem rossz kép ez! Egyetértek Aakyval, a vinyettálás nem kéne.
(Én ff-t csináltam volna belőle, a gyászhoz nekem jobban stimmel, de ez nyilván ízlés kérdése is, úgyhogy ezt nem rónám fel hibának.)
Szerintem mindenki dolgozik, én azért írok a képhez. :)
A helyedben ezt a kör alakú homályosítást nem alkalmaztam volna, ez olyan "gicsessé" teszi a képet. A Sephia viszont jó, de ha már gyász, akkor inkább FF, valami jó kontrasztos megoldásban erős fényekkel, amik amúgy is vannak a képen.
A vágás lehetne szűkebb oldalból, feleslegesnek érzem. Remélem azért az illető egyszer hozzájut a portréjához és megnyugvást jelent neki gyászában.