...Dodó véleményével értek egyet, mármint hogy mindenki más és más látásmóddal rendelkezik s ezt én is temészetesnek tartom. Egy a lényeg: a kép különös érzéseket vált ki mindannyiunkból s ez tudom, az alkotó szándéka is. Én a képet egy költeménynek látom-hallom. Sugárzik belőle a remény, a jobbáváláshoz való ragaszkodás, a kitartás. Érzem, még a víz az uralkodó, de a kárvallottak biztos jövője már látható mégpedig elérhető közelségben. A kép-költemény kifejezi a múlt siratását de ez nem szomorú hanem bizakodó, mert itt a megújulás a küszöbön. Szóval ez egy sírósan-vidám költemény...nekem ezt mondja, ezt sugallja...és köszönöm, no meg 5-ös...
Míg megvitattátok az alkotás címének jelentését, elrepült egy kevéske idő, ami ezzel máris igazolta a jelentés valósságát. :-)
Nagyon érdekes túnust választottál, aranyba önti a fákat.
Tévedtem, mikor első látásra kontraszttalannak láttam a fotót, teljesen rendben van.
Grat!
Tagadhatatlanul kifejez egyfajta hangulatot - ami természetszerűleg nem mindenkinél azonos. (Nekem például a vízben szenvedő fák reményét és élni akarását hordozza - de ez az én olvasatom a képről, ami miért lenne azonos bárki máséval? - más a korunk, más a hátterünk, más az eddigi életutunk, mások a kudarcaink és a sikereink, és főleg más a konkrét képhez kapcsolódó emlékanyagunk, pontosabban nekünk nincs a képhez kapcsolódó emlékanyagunk...). Főnixdal, sikerült mindenkiben beindítanod valamilyen - bár eltérő - asszociációs sort, ami nagy dolog, és amihez gratulálok! A vízben álló fák jelen ábrázolása nem dokumentarista, éppen ezért indulnak be a gondolataink, éppen ez emeli a fák-a-vízben riportfotók fölé - és ehhez is gratulálok. 5 pontot adok, mert a kétszeres gratulációhoz is csak egyszer lehet pontozni.
Ez amit látok a fotón nem a tova futó folyó képe. A bokáig vízben tocsogó ártéri fák képe közel sem azonos a Te látomásoddal. Ettől még a Te szándékod lehetett az elmúlás megjelenítése, csak nem jött át.
Hát itt igazából félreértés van fennforgóban.
A kép valóban tavaszi ártér, sáros part, esti lemenő fények, visszatükröződés a vizen.
Eredetiben tűéles, nincs kiégve...stb. Azért maszatoltam el így, mert mielőtt készítettem hosszasan bambultam a vizet és azt hiszem éppen a múlt-jelen-jövő kérdéskör foglalkoztatott és ahogy ilyenkor lenni szokás elhomályosult a látásom. Az így képződött érzéki csalódás kicsit földöntúlivá varázsolta a képet. Ez, a víz, számomra a múló idő folyamát ábrázolja, ahogyan lassan hömpölyög tova magával ragadva az eseményeket, ahol nem látszik minden tisztán, ahol elvakít a tudatunk, hiszen a helyzeteket csak kívülről látjuk igazán, belülről nem.
No...röviden ennyit jelent a kép. Ezt egy címbe nehezen lehetne belepréselni, de ha van jobb ötleted, ki vele, ne kímélj és megcsinálom úgy is...:-)
Nem egészen jön át. A múló idő helyett, inkább az előntött árterület képe dominál. Az elmúlást kevésbé mutatja.Annál is inkább mert tavaszi ár eredménye.
600
87
