Valóban nagyon szépen kiexponált fotó.
Meg is védeném az eredeti verziót azzal az indoklással, hogy én így, ebben a vágásban sokkal jobban érzékelem a lefelé mindig minden sötétebb gondolatát, annak is érezzük, annak is látjuk, annak is éljük meg az élet minden területén. Ezt a kompozíció nagyon jól leszűkíti egy gyertyára.
Grat!
A kép szerkezetét illetően joska56 véleményével értek egyet, mivel a kép lényege a - cím szerint is - a fény, a rebbenő, puha, félénk lángocska, a lélek, és körülötte a sötétség... A kérdés az, hogy mekkora legyen a sötétség? Nagy sötétségben egy kis pislákoló fény (Főnixdal koncepciója), vagy a fény és körülötte a csak gondolatainkban tovább vezetett sötétség (joska56). Könnyű lenne azt mondani, hogy a szerző tudja igazán, hogy mit akar a képével kifejezni (és ez nemcsak könnyű, de igaz megközelítés is), de ha megtisztelsz minket azzal, hogy az ilyen intim, asszociációs képet felteszed, akkor más látásmódja is hangot kap. (Nincs valahol közös nevező?) - 5 pont mindenképpen a brilliáns expozícióért...
Köszönöm véleményed, szándékosan hagytam meg ekkorának, mert ezáltal érzékelhető a sötétség. Ha jobban megnézed, az is látszik, hogy a gyertya a sötétben még folytatódik...
A semmit a legjobban a sötétséggel tudom ábrázolni, elképzelni, ez a kép meg olyan lett, mintha a fényen kívül megvakultam volna...