Itt legfőképp a nézőpont tetszik: olyan hatása van, mint egy fantasztikus filmben a lebegő öriási ház. Úgy látom, az élesség a kis mélységélesség ellenére is a bogár körül van, a színek, háttér is jó.
Hohó! Egy virág mekkora sziget egy kis rovarnak! A dimenziókat remekül mutatod be, segítesz az antropomorf nagyságrendünkből - legalább egy kép nézéséig - kiszakadni. A szerkesztés, sötét háttér, élesség egyformán jók, a kép elindítja a címmel együtt a gondolatokat is... talán addig is eljutunk, hogy minden rovar külön sziget... Na jó, ez már a saját pszichém kivetítése, bocsánat!