Egyfajta letisztultság jellemzi, a kompozíciót is és az ábrázolást is. Egy arc és egy kicsit segítségre szorulóan, de egy kis kivagyisággal is a botra támaszkodó kéz, átlós szerkezetbe foglalva. A kockás ing és a háttérnek választott fal ellentéte egyszerű, de hatásos kiemelést ad. Az arckifejezést - ahogy a kéztartást is - külön lehetne elemezni, sok minden van benne a visszatekintésből, a keserű múlt és jelen érzéséből, de egyfajta szelíd büszkeséget is érzek (lám, én túléltem - és neked sikerül-e, fiacskám?). Az ötlet, mely szerint a kezet a napfénnyel emeled ki és a bal arcfélen megcsillanó napfény hatása is nagyon jó, a kézre talán tényleg egy kicsit sok napfény villant. A képet fekete-fehérben, de akár még szépiában is el tudnám én is képzelni, de azért a színvilágról se feledkezzünk meg, ami tetszetős. Gratulálok!
Az öreg jó, a megvilágítás kevésbé. Kicsit be is égett az ingujja. Deríteni kellett volna vhogy. Tedd át szürkébe, az ilyen zsánerképeknek úgyis jobb a hatásuk!