A kép klasszikus szerkesztésű (látható pontba összefutó vonalak adják a perspektívát, előírás-szerűek a felhők) és minden bizonnyal szándékoltan kissé ódon hangulatú. Ehhez itt illik a benyúló ág, amely egy dinamikusabban, erősebben vágott képen talán nem kellene, és a gondolatiságot rendkívül felerősíti a nagyon tudatosan és szerencsésen megválasztott színvilág. A kép valóban olyan, mintha egy kissé naftalinszagú komódban rejtőzött volna, és a gyerekeknek mutogatnád, hogy látod, ilyen volt nagyapád idejében az a táj, ahol most a Tesco áll... Gratulálok és 5 pont