Szép szórt fények vannak a sátor belsejében. Talán túl lágy is. Nézegetem-nézegetem és elsőre arra gondoltam, hogy 1 kicsit szűkebbre lehetne vágni, de nem. Így jó ahogy van.
Ez volt a zárókép, és ekkor és így búcsúztak el Norbi Bácsi és a bábok - Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj és szegény öreg apjuk...
Ennél és a többi képnél is csak segédvonalakkal tudtam a vizszintést és a függőlegest meghatározni, mivel a sátorban a vonalak ferdék, dőltek, a talaj egyenetlen és a sátorlapok, illetsztések megereszkedettek voltak, kerestem a helyemet a világban. (Koncz Dezső szóvá is tette egyik képnél, hogy dől - szinte csak attól függ, hogy mit nevezek ki vízszintesnek. Ennek a képnek azért örültem, mert itt vitathatatlanul és szándoksan dől a bábos...
Köszönöm a véleményt!