köszi, h megnézted és hozzászóltál. a képeim azért rakom fel, h a tanácsokból tanuljak, ezért minden véleménynek örülök :-)
alig 3 hetes fotós-pályafutásom alatt sajna nem csak a címadással gyűlt meg a bajom, de remélem, fokozatosan fejlődök :-)
A kép jó, de a kompozíció nagyon statikus. Érdemes alkalmazni az aranymetszést, aminek az a lényege, hogy a témát nem középre, hanem a képfelület valamelyik harmadába helyezed el. A címadással kapcsolatos bizonytalanságod abból adódik, hogy el akarod mesélni azt, hogy a képpel mit akarsz kifejezni. A mennyiben a kép jó, akkor erre semmi szükség. A jó kép önmagáért beszél. Valójában a falra kitett képnek csak azért kell címet adni, hogy neve legyen a gyereknek, azaz megnevezhessük azt a képet amiről beszélünk. Jó példa erre Leonardó-Mona Lisa-ja. Itt a cim egy szép, de valójában semmit mondó név. A kép lényege a porté arckifejezésében, mosolyában van. A Mester volt olyan bölcs és nem árulta el azt, hogy a mosoly mit is akar kifejezni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a művészettörténészek és esztéták a nézőkkel együtt váltig próbálják megfejteni a híres mosoly titkát. A lényeg itt is az, hogy ami felkelti az érdeklődést, de nem elégíti ki a kiváncsiságot, folyamatosan birizgálja a fantáziát. Ezáltal megteremti a titokzatosság mítoszát és garantált a siker. Mindez nem következett volna be, ha olyasmi cime lenne a képnek, mint pl. szende-csábos-gúnyos-kihívó-sejtelmes-stb. mosoly. Összefoglalva tehát ajánlatos a magyarázó-irodalmias cimeketől tartózkodni. Ezzel a problémával nem vagy egyedül. Mindezt azért pont Neked mondtam el, mert látok Benned fantáziát.
3182
275
