Köszönöm , hogy velem melankóliáztatok kicsit.
Dodó:külön öröm ,hogy ismét hallhatlak! Fontos nekem, hogy nem csak a szemeddel de a lekeddel is látsz! Köszi.
Petya: Fordul a világ és mi vele változunk.
Már annyi macskás képnél elmondtam, hogy nem szeretem a cicákat...aztán valamiért mégis véleményezem. Kezdem azt hinni, hogy erőset fordult velem a világ és a végén macskakedvelő leszek. :)
Ez így egy igazán hangulatos, és kellemes fotó. A kép viszonylagos lágysága illik a hangulathoz (vagy az teszi hangulatossá). A csúcsfényeknél néhány pixel úgy nézem kicsit túlcsordult...na de ilyen fényviszonyok között ezt a témát nem hiszem, hogy lehetett volna jobban kiexponálni.
Na nem ragozom: tetszik!
Találó cím, igen szépen elkészített fotó. Remekl játék az élességgel és a mélységélességgel, ráadásul a képnek nagyon sajátos, belső ritmusa van: a macsekok csaknem megismétlik egymás tartását, míg a jobb oldali homogén szürkés felület - a barna ablak-léc közbeiktatásával - foltokból összeálló zöldes-sárgásan jelzett dzsungellé változik. Nagyon ismerheted a macskák jellemét, hogy ilyen környezetben örökítetted meg őket, az állandó finom távolságtartás kifejezésével. Gratulálok!