Azt hiszem, itt nem találtam célt. :-) Valami hasonlót szerettem volna kihozni ebből a kompozícióból, amit te mondasz, csak éppen úgy, hogy csak egy része látszik a könyv címéneknek. Az író és a cím egy kis szegletével próbáltam utalni rá. Ebből kitalálható, hogy mi a könyv, bár tény, hogy ez nem törvényszerű.
Az idegen nyelvű könyv ordas baki. Én nem vettem észre. Amúgy horvát nyelvkönyv. :-)
Ez is teljesen eladná magát szöveg nélkül, különösen az előző képkocka tükrében, hisz igazán beszédes, magától is mesélő kompozíciót találtál ki. Ez erény. A méretaránytalanság ezúttal szintén jó.
Képileg viszont kissé zavarónak érzem, hogy a könyv címe, amivel hősünk éppen megküzd, olvashatatlan - pedig nézőként igenis kíváncsi lennék rá, hiszen mesélne, plusz történetet, értelmet adna számomra. Ezzel szemben, az előtérben (sajnos) sikerült élesre hozni egy másik könyvet, ráadásul számomra teljesen ismeretlen nyelvűt, ami így erősen zavaró, figyelemelvonó képi elem.
A képleírásokból úgy veszem ki, hogy később jelentősége lesz a könyvből tanultaknak. Gördülékenyebb (és izgalmasabb) lenne a történet, ha ezt a mondandót megtudhatnám most a könyv címéből, ráadásul így később nem kéne azt (valószínűleg ismét szájbarágósan) elmagyarázni a nézőnek. Engedd, hogy a néző megélhesse a történetet a maga fantáziája, gondolati szabadsága alapján és ilyen burkolt célzásokkal tereld őt az általad elgondolt cselekményhez.
További szép fotonokat!