NonameTheHunter - sajnos eddig tartott a válaszom ... mire megfogalmazódott. Elnézést érte. :(
Nos, hogyan alakul ki egy ilyen fotózás?
Hát ez emberenként változó. Az első és legfontosabb szempont a kapcsolatfelvétel. Ami nem azzal indul, hogy gyorsan készítsünk már egy képet - vagy kettőt.
Tehát szinte minden esetben fontosnak tartom azt, hogy előtte beszélgessünk - kialakuljon egyfajta kölcsönös bizalom és "szimpátia".
Néha ez könnyebben megy, néha nehezebben - és ez legalább annyira miattam is van, mint a portréalanyok miatt.
(pl. ennél a bácsinál egy kb 40-50 perces favágás előzte meg mindezt - értem ez alatt azt, hogy fát vágtam (vágtunk az egyik társammal) helyette.
Ez a legelső alakalom volt és igazából a jobb képek nem is ekkor készültek, hanem a visszatéréskor, amikor is Simon bácsi megkapta a papírra kinagyított képeket.
Szóval amíg én eljutok egy ilyen képig addig bizony kicsit oda kell tennie magát az embernek, és nem arra törekedni, hogy gyorsan kattintsak egyet, kettőt, hármat.
Addigra mire ide jutunk, már elég sok mindent meg tud az ember a másik (jelen esetben Simon) életéről, körülményeiről, és így a hozzáállása sem olyan, hogy jé egy érdekes arc amit de jó lenne leképezni, hanem egy kicsit BELŐLE, az ÉNJÉBŐL szeretne képre vinni, rögzíteni.
Az összes idei Simon portréd nagyon jól sikerült, ehhez valószínű az is hozzájárult, hogy jobb hangulatban volt, mint általában, és persze kellett hozzá a Te kapcsolatteremtő és fotózó képességed :)