Gábor te egy jó fotós vagy csak bosszantó hogy nem tudsz a képeidnek cimet adni. Ennek a képnek a cime : Egy pasi tojásai.
Egy manus tök..életes törekvései . Vagy a buta ember dicsekszik a tojásaival...érted egy kis baromság, és hátha valami normális jön ki belöle. Gábor ez a portré sem rosszabb a többinél. Érdekessebb a jó ember arca mint tojásai. Olyan kis egyszerű ember-amolyan vig játéki arc-5-
Köszönöm a kritikát. A címadás nálam a következőképpen megy:
Ha meglátom az előhívás után a képemet, és 3 másodpercen belűl nem ugrik be rá cím, akkor annak már lőttek, ez csak erölködés lenne. Atika a Te címeid teljesen találóak lennének, ha:
Ezt a férfit (nevezzük Csabának, mert így hívják) olyan swowman féle az egyik tanyán a Kiskunságban. Nagyon jól áll neki, ahogy bánik a vendégekkel (turistákkal) Amit csinál, azt meggyőződéssel csinálja. Én is csak felületesen ismerem, de a tehetsége 1-2 találkozás után is átjön. Ő konkrétan tojáspatkoló művész!!!
Szóval a címek, amiket ajánlasz ötletesek, de:
Itt jön a lényeg, a kép abszolút beállított volt, és ha én azért állítottam volna így be, hogy aztán ilyen címet adjak neki, hát mit mondjak, elég durva lenne. Magam ellen fordított fegyver lenne, megaláznám, cinikus lennék stb...
Aki a fotózást komolyan űzi, annak tisztában kell lenni a címadással járó felelősséggel, és ebben az esetben a Te általad felhozott példa nagyon jó előhozta belőlem ezt a gondolatot.
Igyekszem megérezni, hogy mikor kell abszolút semlegesnek lennem, és a képet csak önmagában bedobni, esetleg egy semleges címmel alátámasztani, vagy elhumorizálni a címadást.
A leirtakkal eggyetértek-az általam irtak dirrekt voltak tulzóak. Nem akartam én bántó lenni-tehát akkor a cim lehetne a tojás patkoló müvész- és igenis komoly dolognak tartom ha valaki egy egész életen át a tojásaival van elfoglalva egy életen át, és méghozzá müvészi fokon:-)
Bocs már megént paraszt voltam.
Nem nem voltál az, aminek mondtad magadat, mert a címedet a képem nem kapta meg(!), csak elmondtál egy véleményt. Bárki bármit mondhat a képeimről, ez teljesen szabad. Nagy különbség.
Inkább az az érdekes, hogy milyen gondolatokat ébreszt egy direkt semmitmondó címmel, vagy anélkül közölt kép.
Jövő nyáron megkérdezem, hogy mi a polgári foglalkozása, mert abban én sem vagyok biztos, hogy csak tojásokat patkol, de ha mégis, akkor az tényleg megér akár egy teljes képsorozatot is.
Ajaj, megint olyan magasságokba emelkedtek az előttem szólók, hogy alig-alig tudom követni őket... Ha elmondhatom hozzá a magam véleményét is: a cím két dologról szól: a képről és a fotósról. Igaza van Gábornak abban, hogy a spontán kipattanó ötlet hiányában kikínlódott cím lehet ötletes, lehet attraktív, de valahogy nem az igazi. (A nyáron került a kezembe - mert egyébként nem olvasom - egy Heti Világgazdaság, és az abban túltengő jajj, de vicces! címek először tetszettek, de a harmadik után már visszatetszők voltak... olyanok, mint az amerikai filmcímek, öt perce hallottam reklámozni, hogy Mintamókus... önmagában nagyon jó cím lenne, de sajnos egy piaci ízlést kiszolgáló tendencia terméke). Szóval a jó cím szerintem is vagy spontán, vagy annak tűnő. Azt hiszem viszont, hogy Carrot Atika egy nagyon érdekes gondolatot vetett fel: Egy cim nélküli kép mindig kiszolgáltatott lesz ... - ebben is sok igazság van, de Attika ebben a kérdésben egy kissé idealisztikus: a kép mindig is kiszolgáltatott lesz, mert átcímezhetik, átszerkeszthetik, másvágással máshová tehetik a hangsúlyt, kiszakíthatják a környezetéből, egyszóval mindent megtehetnek vele, amit nem szégyellnek (és nem szégyenlősek). Ezt most elküldöm, mert attól félek, hogy elvész az egész.
A cím értékes segítője a képnek, nem helyettesíti a vizuális mondanivalót, de kiegészítheti azt, és kerek egésszé teszi az alkotást. Gábornak messzemenően igaza van akkor, amikor a címadás felelősségéről beszél, mivel az a fénykép megalkotásának - a folyamatot komplexen vizsgálva - éppen úgy része, mint a keret megválasztása (jajj, nem akarok most a keretről, mint olyanról vitát provokálni, csak eszembe jutott az analógia). A címadás általában a művész dolga, s egy semleges cím (arcok, emberek, stb.) szerencsésebb lehet, mint egy erőltetetten filozófikus vagy éppen jópofizó megjelölés. Ezen a képen szerintem amúgy is a show, a showman (bocsánat, nem jut hírtelen jó magyar szó az eszembe) látszik elsősorban, aki most - éppen - patkolt tojást mutat be, de a lényeg messze nem a tojás, hanem az ember, a figura. Ha nekem kellene címet adnom a képnek, akkor inkább olyat adnék, hogy .. és most, íme, a tojások! (Uram bocsá talán az is, hogy Ecce ovo!).
A kép nagyon jól sikerült, a vágás ott van, ahol lennie kell, sem több, sem kevesebb nem lenne jó. Nagyon ráéreztél és nagyon pontosan ábrázoltad. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Jó olvasni, hogy milyen érdekes gondolatokat generáltam :) és köszönöm a hosszas írásokat is!
Egy rövid kiegészítés. Ezen az oldalon nagyon sok jó alkotás van sok szerzőtől. A félig inkognitók mellett is tudom, hogy van közöttünk több képzett fotós is. ((ebben a szakmában kivételesen az alkotás minősége nem függ a szakmai bizonyítvány meglététől)), de: Aki fényképész attitüddel közelit a témához, ergo ha két fényképész beszélget egymás között, akkor a cím az egyik legelhanyagolhatobb dolog. Most hirtelen csak a HVG jut eszembe, mint újság, mely címeket ad a képeinek, de az is inkább egy találó tömör 3 szavas leírás. Szóval igérem igyekezni fogok vagy bővebb leírást adni a képeimhez, vagy címet :) (már ha olyan sűrűn menni fog)