Igen, magam is irigyeltem őket, amíg vártam rájuk. Sajnos, az időm rövidsége miatt le kellet mondanom arról az álmomról (is), hogy megtanulok rendesen lovagolni. A heti vagy kétheti egy alkalom (nekem legalábbis) csak izomlázat eredményez, de kevés ahhoz, hogy az izmaim megerősödjenek és egyben megszerezzem azt a biztonságot, hogy kimenjek a terepre, pedig az az igazi... Lányom mesélte, hogy fácánok, nyulak, még egy dám-suta is bevárta őket egészen közelre... Na, még egy dolog, amiről lemaradtam... Köszönöm a véleményt és a pontpt!
Nézegetem itt a régebbi fotóidat, és ezt a kellemes hangulatú képet találtam. A fotód nagyon tetszik, magam is szeretem a lovakat, sajnos még túl sok időt nem sikerült lóháton tölteni. Ennek a fagyos téli lovaglásnak viszont biztos nagyon jónak kellett lennie, legalábbis így a kép láttán.
Elszánt, kitartó kislányod van!! Nagyon sokat jelentő személyiségjegy! :-)
Nekem átjön a hangulata, a fagyos, ködös levegő, a semmibe vesző pusztaság bemutatása szinte "leheli" a hideget. Nagyon jól kiemelkednek a lovasok a háttérből de a körvonalakon is érződik az "bele mosódottság" a párás levegőbe. Nekem élmény ilyen fotót látni, mert nem sűrűn találkozom élőben lovasokkal....ritkán és egyre ritkábban lovaskocsival :-)..régen mennyi volt!!!..de ma már mindent "motorizáltan" szállítanak.
Üdv.Amarillis
Köszönöm a véleményt és a pontokat! A szűkebb kivágást magam is elkészítettem, akkor a lovasok jobban érvényesülnek, de a képnek az a hangulati eleme, hogy két lovas a "semmiben", a havas, deres, ködös tájban, csökken. Természetesen azért rakom fel a képet, hogy a fotóról a maga valóságában (a csak általam ismert, kapcsolódó emóciók nélkül) kapjak véleményt, és ezek szerint ezeket nem tudtam kifejezni a képpel.
11000
727
