Egy kedves barátomról készült a fotó egy séta alkalmával. A Fények nem voltak valami jók, de hála a Pentaxnak a stabilizátor tette a dolgát. Építő jellegű kritikákat szeretnék! Nem vagyok rutinos portrés.
Fogadjátok szeretettel!
Nem biztos hogy építő jellegű lesz, de vélemény. Tetszik a képen a lány testartása, természetes. Nem hiszem hogy a fénnyel lenne baj, azt jól megoldottad, nekem, ha portré elég lenne csak a derekáig látni...de nem tudom.
Szerintem nagyon jó kép, a körülményekhez képest remekül kihasználtad a fényeket, a modell nem valami vidám így ha nem a kamerába nézne hanem a "messzeségbe" címlapra is el tudnám képzelni :) Grt.
Szia!
...és ejnye már, hogy nem hisznek a fiú és a lány barátságában! Habár azt meg kell jegyeznem ,hogy nekem sem jött be, soha. Valamelyik félben előbb-utóbb elkezdtek dolgozni a hormonok. (Mondjuk, hogy már régesrég óta párkapcsolatban éelk, így már el tudom mondani, hogy van barátom az ellentétes nemből.)
Na, de a képről:
Nekem átjött a kép, s pont annyit mutattál meg a lányból, amennyi a lényeg. Szerintem mini ide, vagy oda, s annak ellenére, hogy a lábak szép vonalán nem tud végigmenni a férfiszem, mégis a nőiességet sugallja. Jó húzás, hogy a többi a fantáziára van bízva. Így legalább hangsúlyt kap az arca, mely valljuk be, igen fotogén.
Tetszik a fotó színösszeállítása, a barátod élénk színei ellenére mégsem abnormálisan zúdulnak a néző felé.
Engem speciel az sem zavar, hogy a kamerába néz. Nem az a tekintet, mely arra utal, hogy fotózzák, szerintem a pillanatot sugallja, s valahogy azt érzem, mintha egy szürke járókelő lennék, aki vele szemben jön, s ránéz. Tekintetünk egy fél másodpercig találkozik, majd a lány ismét elfordul, s elmereng valamin. Én pedig tovább megyek, de estig még sokszor eszembe jut ez a rövidke idő...
És még egyszer mondom: Van barátnőm! :)
Gratulálok!