" A KUTYU"! Soha nem tévesztene szem elől, mindíg látótávolságban van, de nem utamban. Ha látja hogy éppen semmit sem csinálok, odajön és dugja az orrát hogy simogassam. A váratlan vendéggel agresszív, megismerkedés után viszont feltétlen haver és bohóc. Mert ők már csak ilyenek...
Úgy tűnik, békés jószág, de nemigen mernék a közelébe menni a gazdi nélkül. Üdv. Szépen megkomponáltad, egyedi látásmóddal, ahogy csak a gazdi tudja. Üdv.
szujam: köszönöm a véleményedet!
igazából a lehetőségeim adottak voltak, mert oldalról kerítés volt már. a mancsát meg szerettem volna bent hagyni.
igen.. ez tényleg inkább egy pillanat, nem egy aranyos állatoskép :)
Szia!
Nagyon kifejező pillanatot kaptál el erről a kutyusról.
Nekem is ilyen kutyám van, pontosan ismerem ezt a testtartást és tekintetet.
Talán ha rajtam múlik, egy kicsit még jobbra hasaltam volna tőle, hogy a szeme jobban kirajzolódjon és a mancsából kevesebb jusson.
Ez persze nem von le a képed értékéből.
Egy szóban jól megfogalmaztad a pillanat címét.
Gratulálok!
igen, ancsa.. én is így gondolom. nincs még valaki, aki úgy szeretne, mint "A kutya".
igazad van.. ezért nem is bánom, ha nem írnak rá sokan. ez a kép tipikusan az a kép, amit nem azért tettem fel, h majd sokan írjanak rá. ez asszem nem az a kép.
nem hiszem, hogy a kutyád úgy gondolta, nem szeretted eléggé. sztem te voltál neki a nagy Ő :) a legtöbb amit adhatott, h mikor rágondolsz mosolyogsz és azt érzed még így sem szeretted eléggé..
Feltétel nékül szeretnek..sokszor többet érnek mint egy ember... ez pillanat az amikor lustán fejüket előre teszik a földre és úgy figyelnek szemüket forgatva.. néha be is alszanak egy kicsit..
Nekem is volt ilyen kutyám eszembe jutott az az érzés mennyire szerettem és utólag nem eléggé....
Mint fotó aki érti és érzi az tudja... a többieknek meg hiába...