A bizonyítványosztás után hazaérve az ünneplő ruhából még át lehetett öltöztetni, de utána - se szó, se beszéd - elaludt a szőnyegen. (Nem beállított a kép) Hiába, a Nemzeti Alaptanterv az Nemzeti Alaptanterv! (jó, tudom, hogy sok volt az izgalom és egy-egy nagy adrenalin-fröccs után egyesek - így én is - elálmosodom, de ez így csak jobban hangzik...)
Egy hölgy ebben nem ismerhet magára! Ez a férfiak sajátja (de milyen kellemes tud lenni... és mennyire szégyellhetné magát az ember a gyerek előtt, ha nem tudna az ilyesmin felülemelkedni... (Ma vettem négy új krimit... azokat csak ki kellene mihamarabb olvasnom... és most is itt ülök a gép előtt, pedig tulajdonképpen edzhetném a testemet is...)
Egy hölgy ebben nem ismerhet magára! Ez a férfiak sajátja (de milyen kellemes tud lenni... és mennyire szégyellhetné magát az ember a gyerek előtt, ha nem tudna az ilyesmin felülemelkedni... (Ma vettem négy új krimit... azokat csak ki kellene mihamarabb olvasnom... és most is itt ülök a gép előtt, pedig tulajdonképpen edzhetném a testemet is...)
Köszi!!!
Mit örökölt tőlem? A mérhetetlen energiát??? Azt tuti nem!!! Oly' lusta lettem az utóbbi időben...ajjajjj...le sem merem írni!
Az eszét?? Azt már inkább!!! :)))
A kommentet csak később olvastam, fogadd szülői együttérzésemet.
A kép önmagában - te is látod - semmi. Viszont at Általad adott címmel akár címlapfotó is lehetne! Tükrözi a Nagy Magyar Valóságot. Ütős!
Köszönöm a véleményedet. Ha valaki nem haragudhat hosszú kommentár miatt, az én vagyok, egyébként meg megtiszteltetésnek veszem, hogy írtok, és részletesen elmondjátok az emóciótokat (ez a bizonyítéka annak, hogy sikerült kiváltanom). Igyekszem a nyáron kikapcsolni a lányt a tanulásból, a "mens sana in corpore sano" elvének megfelelően: ma úszótáborba vittem, ahol úgy örültek egymásnak az osztálytársaival is, mintha ki tudná mióta nem találkoztak volna, aztán lovastábor, családi nyaralás, a kiskutya... és már nemcsak én olvasok neki délutánonként és esténként, hanem ő is nekem; ő egy oldalt valamelyik "Olvasó..." sorozatos könyvből ("Olvasó Fáni", "Olvasó Leó", "Olvasó Kalóz"), aztán én. Most Bálint Ágnes könyveket olvasok, de "melegít" a Pom-Pom és az állandó kedvenc Fekete István is... Most egy kicsit csökkentek az "egyéb" (szakmapolitikai) kötelezettségeim. és a felszabaduló időt próbálom Bogira fordítani...
Köszönöm a véleményedet. Ha valaki nem haragudhat hosszú kommentár miatt, az én vagyok, egyébként meg megtiszteltetésnek veszem, hogy írtok, és részletesen elmondjátok az emóciótokat (ez a bizonyítéka annak, hogy sikerült kiváltanom). Igyekszem a nyáron kikapcsolni a lányt a tanulásból, a "mens sana in corpore sano" elvének megfelelően: ma úszótáborba vittem, ahol úgy örültek egymásnak az osztálytársaival is, mintha ki tudná mióta nem találkoztak volna, aztán lovastábor, családi nyaralás, a kiskutya... és már nemcsak én olvasok neki délutánonként és esténként, hanem ő is nekem; ő egy oldalt valamelyik "Olvasó..." sorozatos könyvből ("Olvasó Fáni", "Olvasó Leó", "Olvasó Kalóz"), aztán én. Most Bálint Ágnes könyveket olvasok, de "melegít" a Pom-Pom és az állandó kedvenc Fekete István is... Most egy kicsit csökkentek az "egyéb" (szakmapolitikai) kötelezettségeim. és a felszabaduló időt próbálom Bogira fordítani...
ahj szegénykém:(
tényleg fárasztó ám a táskacipelés, ráadásul az egyiknapról a másikra megtanulandó anyag is évről évre növekszik, és nagyon lefárasztja őket szellemileg, ami persze kihat a testi egészsgéükre is később:(
minden esetre nagyon aranyos ahogy elnyúlt ott a szőnyegen, másrészt sajnálom is:(
gratulálok a kis lurkóhoz, igen édes:)
próbálj meg neki minél több kikapcsolódási programot szervezni, ha az időd engedi, mert nagyon feszült és ideges típusú ember lesz belőle:(
gratulálok a fotóhoz, és kívánom hogy leld sok örömöd a kisgyermekedben:)
Nem hiszem, hogy az adrenalinból "ki lehetne öregedni"; erről gondoskodnak.
A kávé pedig tényleg jótékony hatású. Vasárnapi ebéd után iszom egy kávét, az emésztés miatt amúgy is a hasi szervekbe áramlik a vér, ezeket a coffein tovább tágítja, még kevesebb jut az agyamba, s nagyon jó, egészségeset alszom, s a kávé miatt talán kevésbé bambán ébredek (persze lehet hogy nem, de csak kell valami ideológia ahhoz, hogy a jobb alvás érdekében iszom a kávét...)
Hosszan válogatta Hajni az iskolákat, és aztán valóban a tanító nénik alapján választott, és nagyon jól... Bogi iskolába járni ugyan nem szeret (mit lehet szeretni egyébként az iskolába járáson? - jellegzetes idétlen felnőtt-kérdés: "Na, szeretsz iskolába járni?"), de a tanító néniket szereti és tiszteli, amiket mondanak az szinte kinyilatkoztatás-szerű számára... és ez így van rendjén, és az ellen sem sok érvet tudok felhozni, hogy "Apa, az iskolában jó vagyok, az edzésen jó vagyok, lovagláskor jó vagyok, hol máshol legyek rossz, mint otthon?" (azt, hogy "sehol se legyél rossz, kicsi lányom" én magam is nehezen hiszem...)
Hát, ami azt illeti, Boginál sem tartott sokáig a kimerültség... Most éppen az "új családtag"-ot, egy labrador-kölyköt ajnároz a kertben, lassan megyek és kimentem a kutyát a "karmai közül". (Mivel egy tó mellett lakunk, nem biztos, hogy a kutyaválasztás a horgászok örömével találkozik majd...)
Egyébként az energiája tényleg kimeríthetetlen. Ma délelőtt úszótáborban volt, ahol egy néhány hét múlva esedékes versenyre edzenek, egy negyedórás "álmos vagyok" után most kutyázik, de úgy érzem, hogy este egy stopper segítségével lóvasversenyt tart majd a lakásban, ahol ő a ló is, és átugorja az akadálynak kinevezett bútorokat és díszpárnákat. Mivel magam lusta, olvasni szerető, kövér gyerek voltam, és lusta, olvasni (és irkálni) szerető, kövér felnőtt lettem, az anyjától örökölte...
Nagyon aranyos:))) nem csodálkozom rajta, hogy elfáradt...kemény dolog elsősnek lenni!!! A vicc az egészben az, hogy sokat lehet hallani a gyermekek túlterheléséről...csak nem történik semmi érdemleges...azért itt is sok múlik a pedagóguson....nem véletlen amikor azt mondják, hogy iskolakezdéskor nem iskolát, hanem tanítónénit kell választani!:)) Gratulálok a lányodhoz, nagyon "belevaló" kis hölgy!! Üdv. Amarillis
:))) Cuki Bogi!
Mi is most zártuk az 1. o.-t, de az én gyermekem le sem lehetett lőni. Én nem tudom...honnan ez a mérhetetlen energia?
Nem baj, lesz idő bőven kipihenni a fáradalmaikat és ősszel újult erővel leküzdeni az akadályokat.