Szia! Az egyik ismerősőm nagyon sokszor említette Répáshutát, hogy oda érdemes ellátogatni, mert gyönyörű hely. Most legalább kaptam egy kis ízelítőt belőle, hogy miről is beszél.
A képről. Szép nyugalmat szugárző kép. Éles és friss színekkel. A hegyek ölelésében elhelyezkedő kis házzal igazán hangulatos képet sikerült készítened.
Köszönöm a véleményezést, örülök, hogy tetszik. Valójában nem is Répáshuta (azt a sam2009 miatti kötelező helységnév megadás miatt írtam be, mint legközelebbi települést) hanem a cím szerint a Hór-völgy. Egyébként Répáshuta tényleg jó hely, a NP minden része jól elérhető, mindig itt szoktam megszállni, ha erre gurulok.
Szerkesztés rendben, viszont kár a kiégésért.
Én apertur priority (A) programot javasolnék tájképekhez.
Shutter priority inkább mozgást/dinamikát érzékeltetni jó,pláne A-progiban nem választ a gép f4 rekeszt ami azért tájképhez elég kevéske.
Ezektôl eltekintve aranyos kép.
Nem is tudod, mennyire igazad van, két memóriakártyát töltöttem meg egy hét alatt a Nemzeti Parkot járva (tekerve). Köszönöm az értékelést, örülök neki.
A kiégéssel kapcsolatban nem vagyok biztos a dologban, én nem látom annak, bár elismerem, nagyon a határon van.
A rekesz előválasztással kapcsolatban viszont teljes mértékben igazad van, az elméletet én is ismerem, de sajnos a gyakorlatban ez számomra nem mindig megvalósítható. Tudod, a képeim többsége kerékpározás közben készül, s bár nem akarom erre fogni, de sajnos eléggé bemozdulós kezem van. Talán a kézre támaszkodó testsúly miatt? Esetleg a fáradtság okán? Vagy bármi más, sajnos nem tudom. Így amikor állványra nincs lehetőségem, mint most is, akkor a zársebesség előválasztással élek, olyan záridőt választva, amit biztosan ki tudok tartani, így a gép ehhez mérten a legszűkebb blendét rendeli. Jelen esetben a polárszűrő is fogott a fényen és csak f/4-ig tudtam elmenni. Sajnos a kézbemozduláson nem tudok változtatni, így kénytelen vagyok a fenti megoldást alkalmazni. Ha így is van ötleted, azt szívesen fogadnám. Természetesen, ha van módom az állvány használatra, úgy mindig nagyon szűk rekeszt választok a tájképekhez. Köszönöm, hogy benéztél és véleményeztél.
Egy deci ágyaspálinka után tuzszerésznek is beálhatsz :)
Viccet félre téve semmi barkács tehetség nélkul tudsz készíteni egy monopod szeru képzôdményt.
Egy csavar kell hozzá ami alulra betekerhetô a vázba. Ezen kell legyen egy átmenô furat, amibe egy erôs zsineget kell kötni, a másik végébe pedig egy darab farudat. A muködése pedig, hogy betekered a csavart a vázba a fát a földre dobod s rá lépsz, majd az egészet megfeszíted. Ha végeztél össze tekered.
Ugyan ez muködik egy akkora hurokkal, amibe beletudsz terpeszben állni, 3szög szeruen megfeszítve a 3szög tetején a géped szintén az említett csavaros megoldással rögzítve.
A méret beállítása értelemszeruen testmagassághoz.
Ennél egyszerubb kompakt pod szerintem nincs :)
Annyit még, hogy amennyi miliméter annyiad század záridô, 100mm zoomhoz minimum 1/100 záridôvel lôve igen nehéz elrázni a képet. Persze nem lehetetlen.
Ez kb. ököl szabálynak fogható fel (300mm@1/320s stb)