Köszönöm
a fagyit - most, hogy már itt a jó idő, - természetesen megkapja, eddig ezzel a címszóval csak tejszínhabot kapott. Viszont azzal is elégedett volt :-)
Dodó: a nadrágjára nem figyeltem, valóban beleolvad, legközelebb talán megpróbálom megváltoztatni a színét úgy, hogy azért még menjen a pólójához :-)
az autó is valóban meglehetősen hangsúlyos, de ezt szeretném azzal magyarázni, hogy azért, hogy kitűnjön, mire figyel a porontyom annyira, hogy még a nyelve is kilóg :-))
természetesen valójában erre sem figyeltem föl...
talán előnyömre szolgál, hogy a képen szinte semmit sem módosítottam, csak vágtam és kereteztem.
igyekeztem visszaadni gyermekem természetes belefeledkezését a játékba.
ha sikerült, közös érdemünk :-)
ha nem, az az én hibám
A téma könnyen átcsúszhatott volna szokványos családi album fotóba, de ettől megkímélte a sikeres kompozíció (a fej és a jármű adják az egyik átlót, a gyermeteg két keze - és hátul a lábak - a másikat). A belefeledkezést a tartás és az arc egymást erősítve fejezik ki, egyszóval nagyon jó kép sikeredett. Amit azért némi kritikaként szeretnék írni: a színek miatt egy kicsit hangsúlyosabb az autó, mint a gyerek, és ezt éppen csak ellensúlyozza a gyermek nagyobb foltja; a nadrág színe a jobb oldalon nagyon beleolvad a szőnyegébe (legalábbis az én monitorom), és a hogyan is ül? kérdést váltotta ki első pillanatban belőlem. Persze a gyerekek általában a leginkább fotogén pillanatokat akkor adják, amikor nincs nálunk fényképezógép, nem megfelelőek a fényviszonyok, rossz a háttér, stb. - de ők a saját életüket élik, és nem a fotósnak pózolnak...