csak a padosoknak mutatom.
sajna még akkor készült a kép mikor nem volt túl sok közöm a fényképezéshez és ha láttam valamit csak gyors katt.
(mintha most másképp lenne:) )
Úgy látszik, a pad elindult (beindult) és fáradhatatlanul tör előre... Az egésznek van valami sajátos bája, a kopott téglafallal, a hiányos téglájárdával és a lehullott levelekkel. Érdekes, bár az egészen más küllemű pad volt, nekem mégis azt juttatja az eszembe, amin még nagyapám üldögélt és a keringésen át nézte az utcát...