Számítok értékelésedre a következő képemnél is (amit most teszek fel perceken belül), hisz élvezet olvasni hozzászólásaid. Sokszor rávilágítasz olyan dolgokra, miket csak akkor veszek észre :)
Teljes mértékben igazad van :)
De a háttértörténethez tudnod kell (amit idáig nem írtam), hogy a hátul lévő vidéket szinte a semmiből sikerült kimentenem, mert annyira párás volt az idő, hogy alig látszott belőle valami. Ekkor még tényleg a házikón s a lejtőn volt a hangsúly. Az meg már csak jó számomra, hogy sikerült visszahozni a hátteret úgy, hogy sokaknak azon akad meg a szemük :)
Ha kíváncsi vagy az eredeti képre, mailban szívesen átküldöm :)
Igazad van, a cím adásával kapcsolatban, mivel a fotós az elképzeléséhez keresi a címet, ahhoz, amit ő lát bele a témába, a néző pedig a képhez, azaz ahhoz, amit számára közvetít a fotó - a kettő nem minden esetben ugyanaz, és talán unalmas is lenne a világ, ha ugyanazt látnánk bele mindig a képekbe. Cím nélkül? Valamikor, nagyon régen, boldogult középiskolás koromban próbáltuk fotószakkörön, abból a meggondolásból, hogy akkor minden bizonnyal magát a képet és nem a fotós által sugalltakat látja a néző - nem vált be az elképzelés. Be kellett látnunk (nem volt egyébként világra szóló eredmény), hogy a fotó sem objektív valóság, hanem a művészi közlés egyik eszköze, és a művész önkifejezéséhez kell a cím. Most i csak azért találtam ki ezt a címet, mert egy kicsit hangsúlyosabb lett (lehet, hogy a HDR jellegzetességeiből adódóan) a házikó, mint ahogy talán a valóságban volt, illetve számunkra nem olyan elengedhetetlen része a kinyíló tájnak a házacska, mint annak, aki így látja, vagy mindig így látja...
Köszönöm Dodó :)
A cím adásánál mindig bajban vagyok (szerintem nem csak én), hisz egy jól eltalált cím nagyon is a kép része tud leni. Mivel rá tudja vezetni/hangolni a kép témájára a nézőt, ezért is fontos.
Csak az a baj, hogy sokszor a kép készítője máshogy látja, más tartalommal tölti meg a képet, mint aki kívülállóként nézi. S sokszor ez a tartalom sugallja a címet is, ami viszont másnak már nem ugyanazt jelenti...
Ráadásul azon is lehetne vitatkozni, hogy kell e rávezetni a nézőt egy címmel egy bizonyos tartalomra, hisz ezzel kissé őt is manipuláljuk. Legjobb lene ilyenkor a cím nélküli képek, hogy mindenki úgy értelmezze a tartalmat, ahogy ő látja, érzi. De sajna ez sem járható út, hisz ilyenkor meg sok a félreértelmezés...
Szóval nehéz ez a cím téma, ezért is nyúlok sokszor mellé én is, mert meg akarok felelni mindkét kritériumnak :)
Azt hiszem, hogy a képen a HDR előnyei láthatók, mivel sikerült józan mértéktartással a szokásos vizuális élményt kiegészítened, részletgazdagabbá tenned, de nem tetted "idegenné" a fotót, A színek szépek. Talán a cím nem a legszerencsésebb, mivel objektíven mérve nem a kis ház van rossz helyen (szépen ellensúlyozza a jobb oldalon levő erdő foltját, bár egy kicsit "tompább" színek talán jobban illenének a kép egészének hangulatához), hanem at "ameddig a szem ellát" címhez nem illik, mivel éppenséggel megakasztja a tekintet szárnyalását. A címhez a messze kinyíló táj illene jobban, a házhoz meg valami olyan (elcsépelt, de jobb nem jut hirtelen az eszembe) cím, hogy "Kis lak áll...". Gratulálok a képhez!
Szia!
Nagyon szép.Beírtam a megadott koordinátákat.Tarcal és Tokaj
közti részen fényképezted.Nekem nagyon tetszik a HDR színvilág. Én is gyakorlom, de egyenlőre még csak kuka.
Üdv:alalat
Köszi hogy kommentezted :)
Huhh, nem is tudom mit írjak... Nekem annyira természetes volt hogy ott a kis ház, sztem annyira a kép része, hogy nem is akartam nélküle fotózni.
Valahogy számomra illik a nagy végtelenhez egy kis, fák alatt megbúvó kis viskó... Valami ami földhözragadtabb...
tetszik ez a fajta kidolgozás... de az a házikó nem hiányzik... szerintem nem illik a képbe, tulságosan sokat folglal el... nincs esetleg egy kép csak a "messzeségről"... mert az nagyon...
3089
254
