Már csak erre jók ezek az egykor sok embernek munkát adó épületek . Volt egy magyar tulajdonú Tröszt . Kb két tucat gyárterületből állott a vállalat . Többnyire az Alföldön. Privatizálták ,tönkretették ,bezárták ŐKET. Most osztrák ,meg német téglát ,cserepet lehet kapni a kereskedésekben .
Arra jók ezek a gyárak ,hogy a nap simogató fényét gyönyörködjük a csarnokainak tetején . Valaha 100 ezreknek adott munkát ez az ipar . Nem is olyan régen .
Igen. Már amikor másztam át az árkot ,már akkor olyan hangulatot éreztem ,mint vmi keleti templom . Gondold meg mellette van egy minarethez is hasonló gyár kémény . Amikor exponáltam ,akkor kezdtem el agyazni azokon ,amit leírtam . Végül is felülkerekedett bennem a téglagyári hangulat .stb.Köszönöm szépen . Üdv .
ejj de jó kis napod volt a kutyafáját
érezni, ahogy izzik
mondjuk a sziluett és a lemenő(?) nap által megfestett égbolt miatt inkább olyan mecsetes, mecset szerű hangulatot ad
jó munka
grat
Anyám az tröszt igazgatóságán volt a titkárnő ,adminisztrátor .. Amikor 10 év alatt voltam ,volt még olyan ,h kom...nista szombat . Ilyen csillék mellett is dolgoztam Anyámmal . Rakodtuk a forró téglát ,vagy a friss agyagot . Láttam sok mindent . Mindenesetre ,nekem ami a legsiralmasabb ,az ,hogy nincs magyar tégla-,és cserépgyár. A kép persze nem ezért készült . Az érzelmek közben ,és utána csaptak föl bennem .
Én már nem is járok arra... Viszont azt hiszem (ezt még elfecsegem), hogy ott tanultam meg becsülni 10-12 évesen a nehéz fizikai munkát! Ahogy csillogó meztelen felsőtesttel tolták a hatalmas megrakott csilléket, ahogy rakták a kemencébe a szárított, de még agyag téglát, ahogy védőkesztyűben rakták a forró, kemencéből frissen kiszedett téglákat, s hogy asszonyok is rakodtak egész nap...
Jó iskola volt, azóta is tisztelettel tekintek minden fizikai munkát végzőre...
(Bocs, de kinyílt Misi mesetára:-)))
Ha nem írod, nem egy ipari, hanem egy törökkori műemléknek véltem volna...
Nagyon szép a naplementéd, szépek a kupolán megcsillanó és nem csillanó fények, árnyak. Külön tetszenek a "lőrések", ahogy épphogy átfurakszik rajtuk a fény...
Az égbolt színei a narancs minden árnyalatával ...
Gratulálok, szép fényeket!
Ps.:egy olyan utcában nőttem fel, aminek a végében agyagbánya és téglagyár volt... Szerettem a nyers agyagot, a forró kemencéket, a száradni rakott tégla rakatokat...(a sínen tolt csilléket, a klubhelységet a billiárdasztallal meg a munkásokkal, akik a forró kemencénél kiszáradva itt itták a szomjoltó sörüket, fröccsüket)
És szerettem a dombot - mi hegynek hívtuk a kb. 50-70méterével - ahol lehetett barangolni, kristályokat, őstengeri csigákat, kagylókat szedni (na meg földiszedret, naspolyát, szamócát, mogyorót és rengeteg növényt...)
A hegyről télen szánkóval lejönni az egy extrém sportág volt nekünk:-)))
Nem is gondoltam, hogy egy szó, és egy szép kép ennyi emléket túr elő....
Köszönöm.