Ez a kis legyecske a hegyoldalban virágról virágra szállva táplálkozott, amikor észlelt minket. Érdekes, itt az alföldön eléggé félénkek (nem is sikerült fotóznom sohasem rendesen őket), de a Bükkben nagyon szelídek voltak :)
Rá szállt egy idő után a kezemre, s elkezdte nyalogatni :)
Gondolom, az izzadsággal kiválasztódott ásványi anyagok (pl só) ízlettek neki :)
Annyira szelíd volt, hogy mikor a "hátához" értünk, akkor sem ment el, csak arrébb húzódott :)
Köszi.
Nem a zümi a fő téma, hanem az egész kompozíció.
Mint lentebb írtam, nem makro lenne a kategória, csak már utólag nem lehet módosítani.
Az életlenség pedig a 350Kb-os tömörítés miatt van, 90% alá kellett mennem. Ott meg már jelentkezik.
Szia!
Szép felvétel.Nagyon jók a színek az élesség és a szerkesztés.Szépen mosott a háttér.Keret vagy nem keret ez
Nekem is mindig gondot okoz.
Üdv:alalat
Köszönöm Roland :)
Nekem is eszembe jutott egy félig áttetsző, árnyalattal sötétebb zöld keret, de annyi vita van itt mindig a keretekről, hogy a végén hagytam a csudába :)
Szia!
Szerintem jól sikerült ez a fotód is.
Szép éles és a háttérben a csillanások is tetszenek.
Mondjuk én keret párti vagyok ezért kapót volna tőlem egy keretet. (de az én vagyok)
Gratulálok hozzá!
Nekem tetszik a képed!
Lehet nem a makró kategóriában lenne a helye, de ez mindössze csak a saját véleményem!
A színei nyugodtak, a téma részletgazdag, és jól kiemelkedik a fehér foltokkal tarkított, nagyon látványos háttérből.
Itt kifejezetten jó, hogy nem homogén a háttér.
Gratula :)
Üdv: A64x2
Zengőlégy: A zengőlegyek lárvái igen hasznosnak bizonyulnak a levéltetvek elűzése terén; azonban a pajzstetveknek, atkáknak, legyeknek és a méregzöld kabócáknak sem kegyelmez.
Kinézetük: A kifejlett állatok elérhetik a 15 mm-es nagyságok – darázsszerű kinézetük van, azonban nem rendelkeznek darázsderékkal. Ismertetőjegyei a nagyméretű szemek és a rendkívül gyors szárnycsapások (képesek egy helyben lebegni, és mindenféle manőverre képesek). Sajnos gyakran összetévesztik a darazsakkal és pusztítják is őket!
A lárvák 10-20 mm nagyságúak, zöldes-sárgás színűek, és kicsi meztelen csigákra hasonlítanak.
A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri.
Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú Rhingia fajok (így például a csőrös zengőlegy (Rhingia rostrata), 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívóka a virág belsejébe hatolását.
A csápok alakja is igen változatos. Alapvetően három ízből állnak; a csápsörte a harmadik ízen ül. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A lábak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.
A zengőlegyek alakját alapvetően a potroh alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek (pl. Baccha, Sphegina) potroha bunkószerűen duzzadt. A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a szárny erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén úgynevezett álér (vena spuria) fut. Ez tulajdonképpen csak egy barázda a szárny felületén; az egyéb érrendszer egyéb részeivel semmilyen kapcsolatban nem áll, a harmadik és negyedik hosszanti ér közé beékelődve az elülső haránteret keresztezi.
Életmód: A kifejlett egyedeknek virágnektárra, pollenre és mézharmatra van szükségük. Petéit levéltetű kolóniák közelében rakja le. A vak lárvák szájszerszámukkal nyársalják fel a levéltetveket, majd kiszívják azokat. A méhekhez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó szájszervükkel virágport és nektárt vesznek magukhoz. Éppen ezért igen nagy a szerepük a virágok beporzásában. A zengőlegyek, amiket a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetünk, főleg az árnyékos és nedves helyeken növő virágokat, a mocsári és vízi növényeket, valamint a kora tavaszi virágokat porozzák be.
A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul.