Az elmúlt pár napot Keszthelyen töltöttem. Tekintettel az időpontra, átmentem a szomszéd Gyenesdiásra, és megpróbáltam a helyiektől megtudni pár információt az ottani cifra kankalin állományról. Senki nem tudott semmit, viszont később kiderült, (egy Pannon Egyetemen oktató professzortól) hogy a hajdani több száz töves állomány mostanra kb 20 tőből áll. Egyszerűen elfogyott, de nem csoda, hiszen állítólag kitaposott örsvény visz a helyre ahol van. Szóval hasonló lehet a helyzet, mint a Felsőtárkányi rigópohár állománnyal. Szomorú vagyok, egyrészt, hogy ott voltam a virágzás teljében, és nem nézhettem meg a növényt, másrészt az állomány sorsa miatt. Ezzel a kankalin fajjal vigasztalom magam, ami viszont jobb kedvre derít egy kicsit, hiszen ilyet sem láttam még.
Érzéssel és hozzáértéssel szerkesztett kép, az élességgel és életlenséggel való "játék" jól emeli ki a témát. Nehéz kérdés, hogy az alul és felül hagyott életlen részek arányát (vágását) hova tedd - sajnos, ez lassan már pusztuló természeti kincseink "vége felé járó" (remélem, nem utolsó) dokumentuma, és itt (szerintem legalábbis) a szimmetrikus szerkesztés a képnek speciális hangulatot ad. Megértem a bánatodat, s ha arra gondolok, hogy mennyi ritkaságot, kincset, értéket pusztítunk el, akkor a szomorúságnál "élénkebb" emócióim is támadnak... Gratulálok és 5 pontot is küldök.
szia
a színek és fények nagyon jók az élesség tökéletes a vágást is eltaláltad , nagyon jó hogy a virág előtt és mögött is homály van és középre került az éles rész nagyon tetszik :D
11000
727
2011.04.11 11:37:07
