Nekem megállapodik a szemem a "seben" és erről jutott eszembe, hogy a természet mennyire "optimista" a sok csonkolás, sérelem ellenére is megújul és "ragyog" a fényben......persze nem biztos, hogy más is erre gondol....sajna ezek szerint mellé fogtam:( Köszönöm szépen, hogy írtál és legalább elgondolkodtál:))))
Ez egy olyan tükröződés lehet,ahol a téma mögötted volt,hiszen fordított lenne ,ha előtted álna a fa:) Na csak hangosan gondolkodom. A képben ,nem nagyon találom a címet. Persze ez egyéni szoc prob,hiszen nemrég én is megkaptam,hogy nem értik,de én ,most nem értem :). A főtémáról elég sok minden tereli a szemet,és első nekifutásra zavaróan hat a vízfelszin adta torzítás,hacsak nem kezdjük el tüzetesebben vizsgálni a teljes tartalmat.
Számomra kissé zavaró, hogy hosszas nézegetés után is nagyon nehéz eldöntenem, hogy miként volt ez tükröződés a valóságban. A víz tetején az uszadék jó. Ami nem jó, hogy a tekintet nem tud megállapodni sehol sem, csak keresztül-kasul vándorol az egész képen újra és újra. Nincs egy fix pont, ahová eljuthatna.
További szép fotonokat!