Szinte minden kisgyermeknek van egy darab ronggya vagy plüs játéka,melyhez kiemelten ragaszkodik. Johanna is ilyen,ő ezt a színes ruhadarabot imádja :)
NAgy távolságból, szürkületben,hosszú záridővel iso 100 ra állított masinával. Mégsem hagyhattam ki ezt a mesés szempárt :)
Csak gyakorló apaként, aki túl hamar szeretne mindent megtanítani a lányának, amit egy jóformán olvasással töltött élet "hordalékeként" tudok, megosztani vele több, mint 50 év olvasmányélményeit, s egyszerre elvinni mindenhova, ami nekem tetszett, mondom, hogy néhány év múlva ez hatalmas élmény lett volna Johannának... Most meg - megkockáztatom - minden hősiessége ellenére nem (vagy olyan élmény-szilánkokkal távozott, amik nehezen állnak majd össze, s lehet, hogy még itt-ott hamis is lesz a "mozaik"...) Ha a lányomat úgy dicsérem meg, hogy "vagány csaj vagy", akkor mindig mérges - remélem, Johanna nem haragszik meg a jelzőért...
A kislányt félúton levették a fogatról,az apukája autóval kisért minket tisztes távolból. Mikor már nyügi volt, átszállították. Azért dicséretes tőle,hogy az esti kiruccanás első részét jól türte.
Nagyon jól ráéreztél Dodó! Csupa idegen felnőt közt,számára teljesen idegen és szokatlan időtájban volt ez a szitu a kislánnyal. Este egy lovaskocsi túrára gyültünk össze, ami 8 kor indul és éjfélig tartott. Nem ép ideális viszony egy csöpp kisleánynak :)
Furcsa emóció - csodálkozás, talán félelem (ezért kapaszkodik-bújik a megszokott ruhadarabjához, illetve a mögé), és főleg nagyon-nagyon elveszettség. Remek pillanatot ragadtál meg a felnőttek világába került gyerekről. Az élesség, mélységélesség, színek, szerkesztés tökéletesek. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Jól sikerült fotó, a beszédes szempár és az archoz (szájhoz) emelt kedvenc ruhadarab sajátossá teszi a fotót. Nem értek a portrékhoz, de az én tetszésemet elnyerte. Üdv.