Rózsa Kupa - Tótkomlós, Rózsa Fürdő, 2011. 07. 13.
A gépet és az objektíveket "szazsa" adta kölcsön, ez úton is köszönöm szíves segítségét
Egyik, ezen a versenyen készült képem kapcsán (hasonló hőmérsékleti viszonyok között) "döpö" jelezte, hogy ő is szívesen csobbanna egyet - ők éppen arra készülnek...
Köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszik. A délelőtt nagyon sok fény "előcsalogatta" a fotósokat (igaz, hogy kölcsöngéppel, aminek a beállítási lehetőségeit nem teljesen tudtam kihasználni), de életemben először töprengtem el a szürke szűrőn... Mivel 33 m-es volt a medence (hungaricum?) jól "be lehetett lőni"...
Szia!
Nagyszeű pillanat felvétel.A start utáni vizbeérkezés repülés.
Nagyon szépek a színek és jó az élesség.Látom kollégák voltak a túloldalon is.
Üdv:alalat
Köszönöm a véleményedet! Holnap felrakok egy majdnem "minimál" képet, kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása... Egyébként tényleg nagyon nehéz a környezet megválasztása vagy kiszűrése, mivel egyedül Wels-ben (Austria) sikerült majdnem elérni gyermekversenyen, hogy illetéktelen lehetőleg ne tartózkodjon a pálya mellett (se edző, se szülő, se a következő számra készülő, sem a már a magáét leúszott gyerek). Ez főleg az első napon sikerült, a másodikra már hígult a rend. Ennek ellenére, az egyik képemet talonba kellett tennem, mert pont ott sétált ez az úszó mögött a stílusbíró, és annak a lába látszott...
Én nagyon élvezem, hogy részese lehetek általad ezeknek a versenyeknek:) aktív én sem vagyok:(....de a közvetítéseket figyelemmel követem...jön az úszó VB!!!!:)
Jó pillanatot kaptál el, engem nem zavar a környezet, mert a hangulatához szerintem a nézők is hozzátartoznak....láttunk már Tőled sok olyan fotót is amikor csak a "lényeg" van a képen.....Üdv. Amarillis
Köszönöm a véleményedet, a virtuális pontot és az őszinteséget! Eleinte én sem azzal mentem ki az uszodába, hogy "na, akkor most sportfotót csinálok", hanem a lányomat akartam megörökíteni, kvázi "családi fotóként". Aztán megfogott a mozgás, a mindig változó helyzetek, a víz alatt-víz felett kihívása... és lassacskán a felszerelés is összeáll hozzá...
Megmondom őszintén az előző képeid, hasonló témában nem hoztak lázba, valahogy én sem vagyok sport rajongó, viszont ez nagyon tetszik, szépen ki van merevítve a mozgás, jók a színek, az élesség, ha tudnék, adnék rá egy ötöst :)
Köszönöm a véleményedet, és rögtön rá is tapintottál a képpel kapcsolatos bánatomra, egyben az általam elkerülni nem tudott szerkesztési hibára is. Szerettem volna magam is szűkebbre vágni, akár azon az "áron" is, hogy a képnek panoráma formátuma lesz, de a medence széle felé szembe jövő férfi túl magas - azzal az elképzelt "ideális" vágással lefejeztem volna. Amikor közvetlenül a feje felett vágtam, akkor egy kis, nehezen értelmezhető valami maradt volna (ami napernyő, tábla, bármi lehet), de ennél nagyobb gond lett volna, hogy az oldalt videózó alak feje felett kevés hely marad, és lenyesem az árnyékban a vászonkalapos kalapjának a tetejét. Ezért - lehet, hogy átesve a ló túloldalára - meghagytam az ernyőket, és a különleges színű eget (melyből este már hatalmas vihar támadt). Köszönöm az észrevételt - nem hittem, hogy az optimális megoldást találom meg, de így legalább minden megmaradt "csonkolás" nélkül.
Köszönöm... a krónikásnak is megvan a maga öröme és szerepe. Nekem nem a szüleim vették el a kedvemet, hanem a túlsúlyom, a gyerekkori vesegyulladás miatti felmentésem, és az, hogy mindig is szívesebben kuporodtam és kuporodok le egy jó könyvvel, mintsem aktívan mozogjak. Bár akár egynapos versenyt géppel vagy gépekkel a nyakamban, csere-objektívekkel, akkumulátorokkal a zsebemben végigsétálni a medence partján, edzésnek sem rossz - s ha az ember leül, az az érzése, hogy most marad le valamiról, ezért felugrik, és folytatja...
Jó kis kanyar volt, értem a dolgot, sajnos a sport ilyen is.
Nekem nem a szüleim vették el a kedvem, és még ez a jobbik eset.
Kedvtelve nézegetem krónikus krónikás képeidet, látszik, hogy kívülállóként is benne vagy. Ettől ugyan még nem leszek sportrajongó, de jó valamennyire részese lenni az élményeidnek, melyeket ilyen szépen tolmácsolsz.
Köszönöm a véleményedet, szerencsére az időjárás "velem volt". Hát igen, ebből én is kimaradtam, feleségem volt az élsportoló, lányunk - aki révén a versenyekre eljutok - az alkatát, izomzatát, mozgás-szeretetét tőle örökölte (de hozzá szoktam tenni, hogy az eszét és a szépségét meg tőlem...) A gyermekversenyeknek egészen különleges hangulata van, hiszen egy akkora helyen, mint Gyula is két rivális úszóegyesület van, és nemegyszer előfordul, hogy osztálytársak (vagy akár padtársak) egymás "ellen" versenyeznek - több az öröm, több a játékosság, s kisebbek a tétek (bár közismert figura a "sportoló apukája", aki boldog gyermekének ezüstérmét fanyalogva fogadja, stopperével ellenőrzi az elektromos időmérést, s nem azért veszi videóra a versenyt, hogy emléke legyen, hanem azért, hogy az edzővel - vagy akár a 10 éves gyerek személyi edzőjével - elemezhessék.. nem vagyok pszichológus, de vélhetően saját elveszett ambícióit vetíti és kéri számon a gyereken, akit sajnálok, sajnálok, mert ennek a kornak a legnagyobb értékét, az örömet veszi el a direkt vagy indirekt teljesítménykény-kényszerrel...). Na, jól elkanyarodtam a képtől... Megpróbáltam én is úszkálni, ha már vittem a gyereket edzésre, de amikor a medence negyedénél a már visszafelé robogó lányom úszott el a mellettem levő pályán, akkor be kellett látnom, hogy én itt csak a krónikás lehetek... Örülök, hogy úgy érzed, ebben a szerepben megálltam a helyem.
Nem vagyok sportrajongó, de egy ilyen kép képes rávenni arra, hogy azt gondoljam, emiatt kimaradok valami nagyszerű dologból.
Kristálytiszta színek, drámai pillanat, mozgás, tér, idő egybe sűrítve.
Értőbbek majd írnak értelmesebb dolgot, én nem tudok, csak örülök, hogy nézhetem...
11000
727
