Bevallom, eddig a mélységig nem jutottam el, csak a viruló és elpusztuló virág "korosztályáig". Ebben a kontextusban természetesen kell a sötétség, melyben a magvak megbújnak, s melyből majd az új virág születik, hogy aztán felnövekedve ő is elszáradjon, de ezzel televényül szolgáljon a következő nemzedékhez... Erre címet találni viszont tényleg nagyon nehéz, mert az "Örök körforgás"-hoz, ami felmerült bennem, kellene egy kis magyarázat a kép mellé... Na és, ha kell? Azért adta Hunter minékünk, hogy éljünk vele...
Köszi Dodó! A kifejező cím más is lehetne...gondolkodtam rajta, milyen más címmel fejezhetném ki a mondandómat?!
Mert rejlik abban a sötét aljban más is, pl. hogy abból a sötétből vajon tud-e táplálkozni az életet hordozó szépség. Fel tudja-e nevelni érett magját, hogy tovább szaporodjon? Áttehető ez a gondolat más élőlényekre is. Pl. sokkal magasabb rendűekre!!!
Kifejező cím, a két növény szép, átlós szerkezetet ad, az élesség és a mélységélesség is pontos. Ami egy kicsit elvonja a figyelmet a két fő motívumról, az - számomra legalábbis - az előtér nyugtalansága. Az árnyékos részek levágásával, és a jobb oldalból egy kis vágással (az átló hangsúlyozására) szerintem a kép feszesebb szerkezetű, és ezzel hatásosabb lenne (bár az is igaz, hogy már nem ez a kép...). Gratulálok!