Az egykori járműjavító csarnokában megállt az idő. A vágányzatot lassan ellepi a képződő talaj. A járművek számára nincs kiút. Szó szerint. Hisz az épületen kívül nincs folytatás, ott felszedték már a síneket is. A "ház a házban" nem más, mint a néhai művezetői-, reszortosi irodák, a szerelők tartózkodó helyiségei, szerszám tárolók, anyagraktárak sora. Amit a kép nem ad vissza az a mélységes csend, ami éles ellentétben áll a zajjal és a sürgés-forgással, ami egykor itt uralkodott.
Döbbenetes hangulatú felvétel. És igen, átjön a nagy csend. Az ember szinte látja a sürgés-forgást ami valaha itt volt. Nagyon részletgazdag, nagyon átütő. Grat!
Igen, ahogy Laci barátom is emlékezett a #3 alatt: „ez a csarnok legmegrendítőbb része”. Köszönöm a véleményezést, örülök, hogy utat talált a szívedhez!
Mintha egy szellemváros utca, vagy peronrészletét látnám! Hatásos a képed! Hangulatában és látványában az egyik legerősebb kompozíció a sorozatodból. Remek munka, jó szívvel gratulálok!
Akkor szögezzük le a tavaszt, amikor a viruló természet még kontrasztosabbá teszi a múlt itt felejtett vasparipáit!
A fotó jó, a hangulata remek! Tetszik ez a fotó is, gratulálok! Talán csak annyit tudok kötözködni, hogy nekem úgy passzol jobban a cím, hogy az utcának nincs neve!
Köszönöm az elismerő szavakat, s a megtisztelő szavazatot, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik Neked!
A csendet inkább az élmény értékére értettem. Amikor ott állsz, ezt látod, és olyan csend van, hogy már hallod… na akkor ez a két dolog együtt olyan élményt ad, amit a fotó nem tud önmagában visszaadni. Persze, az eszeddel tudod, hogy itt csönd van, simán bele is képzeled, de nem hallod. Valahogy így értettem.
Még, hogy nem adja vissza a csendet!
Ahogy nézem egy dolog jut eszembe (sok száz mellett):hogy ez
egy évekkel egy világégés után készült kép, amint a természet -méla undorral bár, de következetes kitartással - "visszabirtokolja" azt, ami az övé. Mindezt síri csendben, de nagyon hatékonyan.
Ez az egyik legszomorúbb kép, amit - emberi jelenlét nélküliben - láttam...
De amennyire szomorú, annyira reményteli is: a pusztuláson úrrá lesz az újjászületés.
A címed már-már költőien szép.
Gratulálok.
Nyomok rá, ha a napé már nem is, de a hónap képe lehet...
Szép fényeket!
Állványról készült HDR expósorozat, a záridővel tudtam kompenzálni a kevés fényt. A megvilágítás szerintem nem olyan rossz, esett az eső, puha lágy fények voltak. Itt verőfényben sincs sokkal világosabb, zárt épület, világítás nélkül, csak az van ami tető üvegén, illetve lyukain bejön. Való igaz, a kép sötét tónusú, hisz ilyen a hely is, talán a HDR kezeléssel természetesnek hat az expó. Köszönöm, hogy időt szakítottál rá, örülök, hogy írtál.
Igen, szerintem is ez a legszomorúbb épületrészlet. Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy írtál. Azt hiszem köszönettel tartozom a sorozatért Neked, mert, ha akkor nem akarsz gömbpanorámát készíteni a mozdonyról, akkor én valószínűleg be sem teszem ide a lábam munkaidőn kívül…
Ennek van ez a Rozsda sétány :))
Sajnos kevés fényed volt és ez sajnos nagyon látványosan mutatkozikma fotón.Én biztos vagyok benne ,hogy visszamész jobb fényviszonyok között is.Klemy
Szia!
Nagyon jól szemlélteted , hogy milyen nagy ez a szerelőcsarnok.A képedről egy nemrég látott film egy részlete jut eszembe.Ott hasonló volt a helyzet igaz az USA atomkisérleti telepén.Egy teljesen felépített kisváros autókkal báb emberekkel.A hatvanas években építették fel, de szerencsére robbantás már nem történt.A természet ott is kezdte visszafoglalni a területét.
Nagyon jó felvétel szép éles színekkel.
Üdv:alalat
Ez volt a csarnok legmegrendítőbb része. Itt tényleg megállt az idő. Érdekes volt látni hogy a természet hogy veszi vissza ami az övé. Az is érdekes hogy életed legnagyobb sorozatát "csak" most lőtted meg, pedig "nem messze éltél" tőle.
Örülök hogy ilyen jól össze hoztad a dolgot.
üdv.Laci
Ismét egy mozdonyos téma tőled. Nagyon jónak találom ezt a képet is. Kontrasztos, részletgazdag, jól kiexponált felvétel, mint a sorozat többi tagja. Rossz nézni, hogy el van hanyagolva az épület, de fotótémának kiváló. Jó a címválasztás. Gratula!