Köszönöm a véleményedet! Ő volt a "hab a tortán", mert "szokványos" startról rengeteg kép készül egy versenyen (és mennek a facebook-ra, hogy aki akarja, lementhesse onnan csemetéjét), de ez volt olyan érdekes, hogy megosztottam.
Köszönöm a véleményedet! A fejessel kapcsolatban igazad van (nekem nem sikerült elsajátítani, így, ha maradék atyai tekintélyem végleges lejáratása végett lemegyek a lányommal az uszodába, akkor a két gyerekcsapat megvető és gúnyos pillantásaitól kísérve a lépcsőn megyek be - aztán a hossz harmada, de inkább negyede körül találkozom velük, amikor visszafelé jönnek a szomszédos pályán).
Az 1/200 nem elég (bár a leginkább gyors dolgot - hátúszás startban a lendülő kézfejet - nem is próbáltam lefotózni), az utómunkában meg elmentem a csúszkával addig, ameddig mertem, legközelebb lehet, hogy azzal is bátrabb leszek..
Köszönöm a véleményedet! Sajnos, nem volt valami "híres" fény sem kint, sem bent - ennyit tudtam belőle kihozni. Ha ma mennék, akkor ISO 400-on próbálnám, mert az azon megkísérelt fotók zajosak voltak ugyan (bár ez is az), de ott talán "fiziológiásabb" hibákkal kellett megküzdenem...
Egyébként igazad van - a "természetes" beugrás talppal történik, aztán általános iskolában eltanulják egymástól a "bombá"-t (a másik, mifelénk használt nevét nem írom le, mert "Hunter" - joggal - cenzúrázná), és innen azért nehéz eljutni a fejesig, mert egymástól ellesve olyan sokszor lesz belőle "hasas" (ami nem egy kellemes élmény"), hogy aki magától fel nem fedezi a mozdulatot, annak a rossz emlékei külön nehezítik az edző munkáját - ha meg egy "bicska" szerű mozdulattal akar "villogni", azt kinevelni még nehezebb. Azért, ahogy látom, olyan gyerek még nem volt, aki nem tanult volna meg ugrani - az meg már kicsit "iskola" dolga, hogy a hosszan, vízszintesen előre a levegőben, vagy az eleve ívelt ugrást tanulja meg...) Ha jövőre is lesz verseny, ez a srác is hagyományosan ugrik majd, csak a néző nem fogja tudni, hogy mind neki, mind az edzőjének mennyi munkája lesz benne. A tv-ben, a versenyeken olyan egyszerűnek tűnik...
Képminőség nem érdekel, nem az a lényeg. De a maximumot hoztad ki szerintem is a lehetőségekből, s nem zajos végre annyira. :)
Viszont a pillanat nagyon jó! Én is jót mosolyogtam rajta, de ugyanakkor eszembe jutott, hogy én mennyire is félek mind a mai napig fejest ugrani, hiába mutatták, magyarázták el sokszor hogyan kell.
Mondjuk attól még a felemelt karok a legviccesebbek. :)
A képről: a szerkesztése tetszik, a pillanat ugye a legjobb.
Színek rendben, és nekem direkt tetszik, hogy az ugrók picit bemozdultak, dinamikát ad a képnek. És tényleg, végre nem zajos! :))
Jópofa a kép:) Sok ilyet láttam, ugyanis anno kölyökként én is sportszerűen úsztam. Mindenki így ugrik be, aki még tanulta meg a fejest. A gyerekek eredendően félnek a fejjel előre és lefelé való ugrástól, s valljuk meg ez természetes viselkedés. Emlékszem, én is féltem tőle, míg az edző meg nem tanította. Ennek a fiúnak talán gyengébb edző jutott. Hasonló ez ahhoz, mikor kezdetben a gyerekek a pótkerék nélküli biciklizéstől is félnek. Könyörögnek az apjuknak, hogy el ne engedje azt a söprűnyelet:) A képminőségről annyit, ha az eredeti raw teljesen sötét volt, akkor bizony ezt valószínűleg maximálisra hoztad.
További szép fotonokat!
Szolgáljon mentségére, hogy gyerek (bár ettől még megér egy kis derűt), és lehet, hogy ez az első "nagy versenye". (Voltak olyan futamok is, ahol a kicsik egy része nem mert felállni a rajtkőre, hanem a medence széléről startolt). Én hiszek benne, hogy kinöhetik magukat. (A "rivális klub" megállapította egy fiúról, hogy semmi tehetsége az úszáshoz, a Tritonba áthozták, itt fél év múlva bronzokat és már talán ezüstöt is nyer - pedig ő sem sokkal jobban kezdett...). Köszönöm, hogy megnézted!
Köszönöm a véleményedet, igen, akad érdekes mozdulat... A kiugrás biztos, de a startbírónak hiába mutattam, azt mondta bocsánatkérő mosollyal, hogy otthon felejtette a szemüvegét. Nagyon kedves, segítőkész, a fotózást teljesen toleráló úriember volt.
Ami a kidolgozást illeti: a kép szinte teljesen "fekete" volt a RAW-ban, az automata javítás nem használt, teljesen el kellett tolnom a gammát, és még a képen is világosítani. A zaj csökkentésére a Noia Ninja progit használom, bevallom, nem mertem a három "csúszkát" ütközésig elhúzni jobbra . lehet, hogy addig kellett volna, de olyan sokszor rontottam el a képeket a túl-javítgatással, hogy nem mertem. A "'némi bizonytalanság a kidolgozásban" hízelgő eufémizmus - nagyon bizonytalan vagyok, főleg, mert nem látom a "túlszűrés" pillanatát...
Szia Dodó!
Nagyszerű a felvétel, mosolyogtató ugyan akkor elismerésre késztető pillanatot örökítettél meg. (hasonló az olimpián szinte fuldokló olimpikon teljesítményéhez: mindenki nevette, de tisztelte is!). Szerintem, aki már csobban, az tuti kiugrott...
De a képről:
Itt is látok némi bizonytalanságot a kidolgozásban...
Szép fényeket!
11000
727
2011.12.17 12:06:03
