Expozíció kompenzáció: -0,7
Objektív: Olympus Zuiko 18-180 mm
Külső vaku: Carena Tz250
sam2012
GYAKI szavalóverseny Dürer iskolai fordulója - ezzel a sorozat véget ért, nem kínozlak tovább Titeket.
Lányom megnyerte az iskolai fordulót, szerintem érzi. Én látom rajta azért a feszültséget, mert tudja, hogy "kiengedni" csak akkor szabad, amikor vége a futamnak, de a tanító nénik kiemelték a nyugalmát - a kép azért ennél többet árul el szerintem...
Mögötte egy rosszuil letörölt zöld iskolai tábla van, nem akartam PS-ben letörölgetni, mert ha ilyen, hát ilyen
Azt hiszem, hogy ha a kép nincs nagyon elrontva (alul- vagy túlexponálva) akkor a Noise Ninja általában jó, csak az az érzésem, hogy nem igazán a vakuhoz van beállítva gyárilag) (vagy lehet, hogy ezt is csak képzelem - mindenesetre, ha lesz témám, akkor nem piszkálom azt sem...). Köszönöm a megértést - ez van,
Sajnálom hogy ez a helyzet, és semmiképp ne fejezd be a fotózást!
Ki (vagy meg) kell találnod azt a progit, amire rábízhatod a képeidet.
Vagy próbáld meg, hogy csak vágsz, de egyéb paramétereket nem bántasz.
Szép fényeket!
Köszönöm a véleményedet, ami egy kicsit elszomorított.
Egyébként Darvasi László "Trapiti" című meseregényéből mond prózát, a bizutt-mizurr nép furcsa szokásairól, ami eléggé bonyolult fordulatokat tartalamaz Első Legfontosdabb Pityuka király rendelkezéseivel kapcsolatban.
Amiért szomorú vagyok: Ezen a képen - becsületszavamra! - nem látom a zajt. Ne érts félre, nem vitatom, hogy ott van, csak azért vagyok elkeseredett, hogy ennyire nem látok. Hiába megyek szemészetre, a két szemem tengelyállása és fénytörése annyiora eltérő, hogy ha külön-külön rendesen kikorrigálják őket, az agyban nem tud egy kép kialakulni beőlül, kettősképet látok és szédülök, ezért addig kell lépésenként rontani a beállítást, ameddig látok mind a két szememmel, és ez körülbelül ez a tartomány. Legközelebb a Noise Ninja gyári beállítására bítom magam - és lesz, ami lesz... mert a fotózást meg nem szeretném abbahagyni...
Köszönöm Bogi nevében a gratulációt, készül a városi fordulóra.
Köszönöm a véleményedet! Éppen ezért a csaknem "póker-arcért" tettem fel, aminek az álságos voltát azért a fényképezőgép leleplezi... A szülők örültek, a történet jellemző.
Mivel sok szabadságom maradt, amit idén ha törtik, ha szakad ki kell venni, különben nemcsak engem, hanem az intétményt is megbüntethetik, ugyanakkor a szombati munkanapon beteg alig volt előjegyezve, bejelentettem, hogy szabadságot veszek ki. Megkérdeztem az iskolában, hogy zavarná-e a gyerekeket, ha fényképezek. Nem lehet, mert ezen a fordulón szülők nem szoktak részt venni. Megsimogattam a fehem búbját, töprengtem, hogy a tapsikoló szülő és a fotós közti különbséget magyarázzam-e, aztán csak annyit mondtam, hogy természetesen, maradok, s más elfoglaltságot szerveztem. Pénteken telefonáltak a feleségemnek, hogy az a kolleganő, aki fotózni szokott, nem tud elmenni, legyek már szíves... Lettem.
Nem tudom, milyen verset mondott, de én a nyugalmon túl a befelé, magába nézést látom az arcán. Megfoghatta a vers, de legalább is értőn belegondolt...
Végre volt egy "homogén" háttered.
Viszont a kép nagyon zajos...
Így hát elsősorban Boginak gratulálok:-))
Szép fényeket!
A mondás élménye látszik az arcán, bár a mimikája alig észrevehető. Jó kis sorozat volt, a szülők biztos örülnek a szereplőkről készült profi fotóknak! Ügyes munka!