Vasfüggöny.
Emberi sorsok drámája.
Megannyi tragédia építménye,
amely a szökést hivatott megakadályozni a kommunista diktatúra állampolgárai számára nyugatra, a szabadság ígérete felé.
Itt, néhány méterre a folyó túlpartján húzódott a hírhedt vasfüggöny, a félelmetes határzár egy szakasza. A fotó az egykor szigorúan elzárt területen készült, ahová senki emberfia be nem léphetett különleges engedély nélkül. Ebből a néhai határőr magas-megfigyelő toronyból feltárul a Fertő-Hanság Nemzeti Park ma már határokat átívelő tája. Az "odaát" látható egykori határőrtorony eltörpül eme óriás társa mellett. 15 kockás látkép a legvidámabb barakkból. Az alant húzódó Hansági-főcsatorna közvetlenül az államhatár mentén, annak magyar oldalán halad, melyen túl már Ausztria, az egykori szabadság földje terül el.
Az előtérben kidőlt államhatár tábla akár jelképes is lehet. Mint ahogy a háttérben felsejlő híres Andaui-híd is a múltat idézi, ahol az 56-os forradalom leverése után magyarok tízezrei menekültek át Ausztriába.
Az érdeklődők bővebb leírást az #1. hsz. alatt olvashatnak.
Köszönet -anTi-nak a lehetőségért és hogy a fotó kedvéért előrelátóan pirosba öltözött.
Érdekes történelmi helyszínen fotóztatok és egy szép, részletes, kiváló minőségű panorámát mutatsz. Nagyon jó, hogy bemutattad a képen látható érdekességeket, még nem láttam fényképet erről a helyszínről. Köszönet a leírásért is, érdeklődéssel olvastam végig és sok új ismeretet nyújtott. Gratulálok, gondos, részletes munka!
Kösz az ismertetetőt, a fotó hibátlan, mint mindig, valóban érdekes, hogy a csatorna "mosolyog". Anti egy kissé kibillenti az egyensúlyából a kompót :))
Majd egyszer felteszem a legszebb felhőket is:)
Köszönöm szépen a véleményt, öröm számomra, hogy elnyerte a tetszésedet! Külön örülök, hogy megismerhettelek, s együtt fotózhattunk, jól éreztem magam!
Talán nem ezen voltak legszebbek a felhők, de a kilátás és a múlt miatt megérdemelte az elsőséget!
Remek felvétel, tőled megszokott minőségi munka,
és még ember is van rajta.... hozhatott volna egy kalasnyikovot, akkor a sapkájában simán elmenne vietkongnak :)
Grat + nk nálam is
Szia!
Nagyon remek panoráma felvétel.Tökéletes színekkel és szép élességgel.A modelled elég lezseren természetesen
pózól:)
A leírás nagyon jó! Bizony nagyon sokan életüket vesztették a szabadság vágya miatt.Nekünk a vasfüggöny az NDK-nak a
fal.
Üdv:alalat
Persze tedd csak ki nyugodtan, hadd díszelegjen ott is:) Amúgy küldtem a postaládádba egy másik képet is. Köszönöm szépen a véleményezést, őszintén örülök, hogy elnyerte a tetszésed!
Talán azért tolódott el az emlékmű helye, mert '89-ben még nem volt annyira (ennyire) egyértelmű '56 minősítése (átminősítése):-). Maradtak inkább az NDK-sok szöktetésénél.
Akkoriban (50-es, 60-as évek) még volt határsáv belépő is, külön papírral (szinte vízummal) mehetett csak a határ X km-es körzetébe nem ottani lakos.
De ez már tényleg történelem! (ugye nem magadat soroltad az idősebb korosztályhoz???!!! Bár igaz, minden relatív:-))
Nem csak az érintettségem miatt, hanem mert remekül kivitelezett, szép panorámát mutatsz! Hogy ennek a része vagyok, inkább csak ront az összképen! :)) A leírást nagyon szépen összehoztad! Ha megengeded, akkor a forrás megjelölésével kitenném a blogomra a képpel együtt! Most nem illő nap képét nyomnom, de a képet lementettem magamnak!
Fertőrákoson nem tudom van-e emlékmű, majd Szt. Sebestyén megmondja, Sopronkőhidán minden évben megrendezik a Páneurópai pikniket! Ha jól emlékszem ott vágta át Horn a vasfüggönyt!
Igen, nekem is egyből eszembe jutott ez a mosolyra hajazó társítás. Ez a rész viszonylag messzebb esik az általad említett Fertőrákostól. Az itteni, osztrák oldalon lévő emlékek, nem is annyira a vasfüggönyhöz, hanem kifejezetten az ’56-os meneküléshez, illetve az Andaui-hídhoz köthetők. Köszönöm szépen a véleményezést, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! Őszintén szólva bíztam is benne, hogy mint az idősebb korosztály tagját, Téged sem hagy ez érintetlenül. Tudod, nekünk ez a múlt, a fiataloknak meg csak történelem…
A főcsatorna meg csak mosolyog az egészen:-))
Lenyűgöző látvány, -anTi- tényleg a képhez öltözött, csodaszép napotok lehetett!
Remek panoráma, és remek, részletes, élvezetes leírása a helyszínnek és történetének...
Magyar részről Fertőrákoson(?) van emlékmű, meg minden és a Páneurópai emlékmű is. (Horn mégiscsak ott nyittatta ki a határt '89-ben)
Szép fényeket!
Négy évvel a II. világháború után a kommunista vezetés megelégelte az illegális határátlépéseket, és 1949-ben fölhúzták a vasfüggönyt a 356 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon. Ez az elsőgenerációs vasfüggöny még "csak" faoszlopokra szegezett kettős szögesdrótkerítés volt, melyek egy aknamezőt fogtak közre. Az aknazár pontosan követte a határvonalat, közvetlenül az államhatár mellett húzódott. A vasfüggönnyel azonban sok volt a gond. A fatestű aknák vagy maguktól felrobbantak, vagy (szerencsére) épp akkor nem működtek, amikor kellett volna.
A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. Ez tette lehetővé, hogy az októberi forradalom leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába, hisz "csak" a szögesdrót állta útjukat. Az ’56-os „nem kívánatos események” után, 1957 márciusában a kommunista hatalom elrendelte az aknák újratelepítését.
E második vasfüggöny szögesdrótkerítéseit már magas betonoszlopokra rögzítették. Ezúttal nem csak a vasbeton oszlopokon volt dróthuzal, hanem a talajra is terítettek a jellegzetesen körkörös fonatú dróthálóból. A kerítések közti sáv 5 méter széles volt. Ezt az aknamezőt bakelittestű, TNT robbanóanyaggal töltött aknákkal szórták tele, köztük a távolság sehol sem lehetett nagyobb fél méternél. Ha a néhány centiméteres talajjal borított taposóaknára nyolc kilogrammos nehezék ért, azonnal robbant. A vasfüggöny mellett egy gondosan felgereblyézett nyomsáv húzódott, ahol akaratlanul is nyomott hagyott az arra járó. A nyomsáv mellett futó úton járőröztek a határőrök.
Mindezek ellenére az 1960 és 64 közötti négy évben 1113-an kísérelték meg, hogy átjussanak a vasfüggönyön. Arról nincs adat, hogy hány embernek sikerült a szökés, az azonban tudható, hogy közülük 350-en életüket vesztették. Az említett időszakon kívül eső „tiltott határátlépési kísérletekről” szintén nincs adat. A második vasfüggönyt végül azért kellett felszámolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában több halálos balesetet és csonkolást okozott. Az aknák felszedése során (1966-tól 1970-ig) legalább ketten meghaltak és sokan maradandó sérülést szenvedtek.
Az aknazár helyére harmadik generációs vasfüggönyt, vagyis elektronikus jelzőrendszert telepítettek. Ez már nem mindenütt követte a határvonalat, akár jelentős távolságban is húzódhatott tőle. A kerítés mellett egy naponta gereblyézett nyomsávot is létrehoztak. Ezt a szélesen húzódó homok- vagy földsávot az ember nem tudta átugrani, így áthaladás közben otthagyta a lába nyomát. A szögesdrót kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, ha bárki hozzáért vagy elvágta, a rendszer bejelzett. (A vadakat egy külön vadfogó kerítéssel tartották távol.) Az elektronika jelezte a riasztás pontos helyét, a terepen járőröző határőröket pedig nagy hangerejű hangszóró tájékoztatta, akik azonnal megkezdték az üldözést. Ezzel egyidőben a legközelebbi őrsről két járőrcsapat indult el. Az egyik kutyákkal próbált a határsértő elé vágni, hogy lehetőleg még az ország területén elfogják vagy lelőjék, míg a másik járőr a kerítéshez ment, hogy megnézze, mi történt, s ha kell, helyreállítsa azt.
A vasfüggöny az 1980-as évek végére kezdett tönkremenni, az elektronikája elavulttá vált. A riasztások kétharmada már vaklármának bizonyult, melyet a vadállatok vagy az eső okozott. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni. A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetést. A politikai bizottság 1989. februárjában döntött a vasfüggöny felszámolásáról. A bontás május 2-án kezdődött és 1989. június 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar külügyminiszter a kamerák előtt átvágta az egyik utolsó szakaszt.
Az Andaui- (Mosontarcsai-) híd
Az Andaui-híd jelentéktelen, rozoga, fadeszkás tákolmány volt, mégis világhírű lett. A II. világháború végéig a helybéli földtulajdonosok, gazdálkodók szükséghídként használták földjeik könnyebb eléréséhez, mert gyakran azok a határ mindkét oldalán elterültek. A háború után vasfüggöny ereszkedett a hídra. Az 1956-os forradalom leverése után hatalmas menekültáradat érte el a nyugati határainkat, több mint 200 000 magyar menekült Ausztria felé, a határzár időlegesen megnyitott átkelő pontjain. Közülük 70 ezren, vagyis minden harmadik ember ezt a helyet választotta, itt lépte át az államhatárt. A híd ekkor vált ismertté a nemzetközi sajtóban. A menekültek többsége az osztrák oldalon meleg ételt, italt, ellátást és segítséget is kapott az amúgy ott is nehéz körülmények között élőktől. 1956 november 21-én a hidat szovjet katonák felrobbantották, a vasfüggöny ismét átjárhatatlanul lezárult.
A hidat 40 évvel később, 1996-ban újjáépítették. Érdekes módon a magyar oldalon semmi, míg az osztrák oldalon az első vasfüggöny egy darabja, emlékmű és számos műalkotás fogadja a látogatót.
2012.05.04 22:44:50
28277
1150
