Szia!
Éppen ez a "túlzott" minimalizmus visz egyre közelebb az absztrakt fotó szeretetéhez. Ez a "fából vaskarika" az, ami az absztrakt fényképekben egyre inkább izgat. Hiszen (micsoda közhely!) a fotó, mint a valóság kivágott darabja tud a végletekig eltávolodni attól a valóságtól, melyből kiszakíttatott. E területen nekem Robitz Anikó képei jelentik a csúcsot. Érdemes megnézni őket a Fotóművészet 2012!1. számában, vagy éppen a neten.
Üdv!
Én elegendőnek éreztem, ezért is tettem fel. Nem kell minden vonalnak kereszteznie egymást. Úgy gondoltam, a párhuzamos sávok mellett a ferde árnyék éppen elég képi feszültséget ad.
Persze, tudom, hogy nem minden ide publikált képemmel nyitok új fejezetet a fotográfia történetében. Ezel a tudattal élni bár nehéz, de muszáj. :-)
Szép fényeket neked is!
Számomra ez egy olyan kép, amit bátran kiraknék a szobám falára, azonban nem tetszik maradéktalanul. Tetszik a minimalizmusa, ugyanakkor nekem túl minimalista. Nem látom, hogy ez mitől fotó, akár festmény is lehetne (mondjuk ez nem feltétlenül baj). Végül is, nem rossz. Üdv: