Köszönöm. Meggyőződésem,hogy ha a nagy gép lett volna nálam, másképp mutatom be nektek,de most csak a kicsi volt és ő ilyen téren elég korlátolt,mint ahogy itt az én szemlétető módom :)
Rengeteg gyönyörú (és ingergazdag!) motívum, szép, harmadoló szerkesztéssel. Sajnos, igaz, hogy a romházat keresni kell a képen első pillanatban, bár az is igaz, hogy ha egyszer megtaláltad, akkor már fogva tartja a színkavalkádtól eltérő szürkés színével a tekintetet. Nagyon fájdalmas egy ilyen képből vágni, ezért lehet, hogy a címet kellene feláldozni, és nem a képet. "Ott kinn, ahol már ember alig jár" - valami ilyesmi cím jutott az eszembe, ahogy néztem a képet, emi utal az elhagyott házra és a természet dominanciájára egyaránt. Gratulálok, remek fotó (s bizoníték arra, hogy HDR nélkül is minden szükséges részletet lehet ábrázolni, ha a gép értő kezekben van..)
Összességében nézve nem egy rossz alkotás,csak a címhez képest a mondanivaló nagyon szerteágazó és ami a címet adja,az elsikkad.Sok mindent akartál belesűríteni egy képbe és ez nem mindig hatásos.Talán ha kiemeled a romházat egy kis felhős rásegítéssel és ugyanezt alkalmazod a napraforgóknál is,akkor van két jó mondanivalóju fotód(természetesen ez is csak egy vélemény).
Van téma, csak nem elég hangsúlyos szerintem...
Túlságosan beleszerettél a felhőkbe,ezért a házikó - ami egyébként is bújik a zöld között - nem eléggé észrevehető, nem oda néz az ember, hanem a felhőkre, majd a napraforgóra (vagy fordítva) és közben a ház kimarad...
Ha már a a címe ez, akkor (gondolom fájdalmadra) az égboltot meg kell fosztanod a legszebb felhőitől és valahol a sötét hasúak alatt kell vágnod...
Akkor pont helyén lesz a házikó... (szerintem).
A napraforgóknak nem kell élesnek lenniük (challenger), hisz ők csak színfoltok a képen...
Szép fényeket!