visszatekintés a múltunkba? gyermeki lelkesedésünk, érdeklődésünk keresése a gyökereink emlékeiben?
ezek jutnak most így hirtelen eszembe
kiváló montázs...most elolvasom mit írtak a többiek.
Hidd el, egészen másképp néztem meg újra, hogy valami támpontot kaptam. Azt hiszem, minden Fekete István könvet, novellát, esszét olvastam - ebben nagy segítség a mostani életmű sorozat kritikai kiadása - és majdnem minden könyve a kedvencem is, sokszor olvastam őket, s lányomba is igyekeztem ezt a szeretetet átplántálni - annyi "gyakorlati haszna" már van, ha egy kemény edzés után másnap nyafog, akkor elég megkérdezni, hogy "mit mondott Matula Tutajosnak?", - akkor nagyot sóhajt, és idézi "Rádógozni!"). Így nézve a képet (javasolt cím: "az én időm is ballag", vagy ha merészebb vagy "Az én ballagó időm"), akkor nemcsak a technika, hanem az összeállítás, a hangulat is magával ragadó. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Fekete István: Ballagó idő c. könyvét olvasva évtizedekre elmerült -személyes gyermekkori- emlékeim bukkantak fel bennem. Egy már rég eltűnt, kissé kopottas ház, a kerítést elborító futó növény, a szeptemberi fények ragyogása, a novemberi ködök, a nyári díszbokrok illata, stb.
Szándékaim szerint ezekből a benyomásokból szerettem volna valamit megmutatni és egy-két szóval címbe foglalni. A cím munkaváltozatokat erőltetettnek éreztem, végül el is hagytam. Nem érzem feladatomnak a néző irányítását.
A kép arról szól amire a szemlélő gondol. Ha nem gondol semmire, úgy nem is szól a kép semmiről.
Nagyon köszönöm, hogy értékes véleményedet megosztottad velem. A címadáson még rágódok egy kicsit...
Az ilyen jellegű képeknél nagyon sajnálom, ha ninxs cím, mivel ez fotós oldal és nem pszichológiai teszt. Az utómunka szép, a kép mutatós (kicsit nyugtalan, iroda fogadóterébe kitenném, de a hálószobámba nem), viszont cím hiányában arra az alapvető kérdésre nem lehet válaszolni, hogy kifejezi-e azt, amit gondolsz? Kár... Lehet, hogy úgy pontot is érne..,
745
80
