Néezm, nézem, gondolkodom, hol címmel,. hol a címtól elvonatkoztatva (nem mintha lehetne)... Mutatós kép lett, olyan, ami előtt megáll az ember és bölcs dolgpokat mond, hogy a partnerének imponáljon, de egy olyan érzésem van, hogy itt a fotós elsősorban dokumentarista (ami nem baj, mert az élményt át tudja adni) és nem felépítő-struktúráló. Mindenképpen jó, hogy feltöltötted, gratulálok!
Érdekes kép.
Szerintem ehhez nem kell cím.Ez az a tipikus kép amit arra kell használni, hagy gondolkozzon kicsit az olvasó, vagy ágyáltalán cím nélkül is kifejező legyen.
Ha nagy gondolkozás után sem jön át a nézőnek akkor vannak gondok.
Valóban talán kicsit nagy, én alul látom soknak a feketét.
Ez a színpadkép eredetiben nagyon hatásos lehetett, a fotón nem igazán jön át, pontosabban kell hozzá egy kis fantázia v. empátia, hogy ne zavaró momentumként értékeljem a vetített képeket...
Én megpróbálnám egy szűk vágással csak az élőképet megmutatni, azzal is érzékeltethető a fájdalom, lehet, hogy a szerző is feleslegesen többszörözte azt, ami önmagában is megrázó!
Szép fényeket!