Ahogy Dodó barátunk írta egyszer „hadd virágozzék minden virág a nap alatt”. Én messze nem vagyok elég kreatív és sokszor érzem az egyoldalúságom hátrányait. Jó dolog az, ha valaki képes sok mindent kipróbálni. Úgy általában nehéz elfogadnom, hogy egyre inkább a digitális manipulációkkal elért képek veszik le a lábukról a nézőket, az igazán sikeres képek közt egyre több ilyen van, míg az ezt nélkülöző és talán éppen ezért kevésbé látványos fotók egyre kevesebbeket érdekelnek.
Köszönöm Klára!
Így (is) van: itt pl. a lehelet finom színek tetszettek meg. Meg a majdnem környezetébe olvadó lepke, meg a ...
"Játszani is engedd..."
Szép fényeket!
Bringás!
Tudod, hogy tisztelem a munkádat, a véleményedet, s ezeken keresztül Téged.
Én úgy vélekedem - ne egészen ellentétben veled - , hogy először mindenki tanuljon meg a gépével fotózni, ha lehet a legalaposabb tudásra szert téve. (Ez a példa nem én vagyok:-)
Aztán, ha megvannak a biztos alapok, akkor szerintem egy hangulat, egy érzés, egy indulat kifejezése kedvéért nem vagyok ellene a PS-nek, ill. én más egyéb képszerkesztő programnak. Ez valahogy olyan lehet a fotózásban, mint a festőknél a szürrealizmus, kubizmus és még isten tudja hány irányzat...Amikor már a valóság puszta leképezését - joggak, okkal v. anélkül, de kevésnek érzi valaki akkor jön a PS és társai. Ez az egyik .
Ami a rontott expót illeti: rontott ahhoz képest, amilyenre a gomb nyomásakor gondoltam, de nem rontott egyes irányzatok szerint, mint pl. a szándékosan halványított, alexpós képek.
Ennél a képnél csupán egy kis zajt tettem a képre, gyakorlatilag ennyi volt a beavatkozás.
Bennem - nevezheted belemagyarázósnak is - de álomszerűt, képzelet-szülte, idealizált finomságot fejez ki, amit a "realista", naturalista" képekkel nagyon ritkán lehet megközelíteni hangulatilag.
Én szeretem a tökéletességre törekvő (és már azt megközelítő) képeidet, de nem szeretnék csak emellett a stílus mellett leragadni...
Látod talán, hogy eleinte én is abban "utaztam", de meg van az a rossz (vagy jó?) tulajdonságom, hogy egy idő után már okoz örömet az, amit már sokszor csináltam.
Szeretem kipróbálni magam sok módon (igaz, ennek az az eredménye, hogy semmiben nem jutottam - és már nem is fogok - kiemelkedő szintre, magas színvonalra viszont sok mindent ( de nem eleget) kipróbáltam, sok mindennel "szórakoztattam" magam.
Mindig utáltam a túlzott elméleti ismereteket, inkább a gyakorlatban tanultam (saját káromon), ill. pl. itt az oldalon mások tanácsából, véleményéből és képeiből.
Huszonévesen bújtam az amatőrfilmes kislexikont (kb. 600 oldal, de csak egy 8mm. használt Auróra(?) felvevőre futotta. Egy film sem készült vele, de kipróbáltam:-))
Aztán jött a család, s minden háttérbe szorult. Most eljött - majdnem - az én időm, s bár anyagilag nem is mindenre futja, de legalább igazán "felelőtlen" lehetek egy s másban:-))
Azért ez is valami.
Visszatérve egy pillanatra a PS-hez: az igazi jó képeknek azért csak egy(vagy több) jó fotó kell, hogy az alapja legyen. Számomra az nem művészet, ha valakinek az alakját, arcát stb. "megszépítik" valami isten tudja honnan származó ideálisnak megfelelően. Ez már hamisítás, olyan, mint seprőből csigert csinálni:-))
Na jól kifecsegtem magam...
Kérlek, hogy Te továbbra is írd meg a véleményedet akár nyersen is, ha nem is biztos, hogy meglátszik a képeimen, de sokat tanulok belőlük, és ezt köszönöm!
Szép fényeket!
Velem is előfordult már, hogy elrontott fotót arra használtam, hogy a photoshop lehetőségeit teszteljem, játszogassak vele, mert nem kár a képért, bármi történik vele. Aztán néha véletlenül kijött belőle valami, ami megfogott, kifejezett valami hangulatot, amit meg se tudtam volna fogalmazni magamban. Lehet, hogy veled is ez történt? Én ennek nem volnék ellensége!
Számomra a fotózás is egy önkifejezési lehetőség és ha valaki ehhez jól, ügyesen fel tudja használni a PS-t is, az tiszteletre méltó!
Klára
Hiába én már csak ilyen (talán túlságosan is) földhözragadt vagyok. Lehet maradiság, de számomra csak akkor közvetít egy hangulatfotónak szánt kép valódi hangulatot, ha azok a hangulati elemek melyek erre hivatottak a valódiság érzetét keltik bennem. Nem kell feltétlenül (bár kívánatos) hogy ne utólag kerüljenek a képre a hangulati elemek, de legalább a látszata legyen meg az eredetiségnek. Fájó szívvel, de a rontott képet törölni "kell" a kártyáról - ez a legnehezebb lecke számunkra. Az ilyen "ráerőszakolt" hangulatok (teszek rá egy kis fényt, sötétet, vignettet, zajt, színt, stb.) nálam nagyon nem működnek. És valljuk meg őszintén (de tényleg őszintén) a rontott kép ettől még rontott marad. Vajon a dicsérők, vagy akár Te, meg tudnák, meg tudnád-e nevezni, hogy konkrétan mely emberi érzéseket, vagy konkrétan miféle hangulatot idézett fel ez a kép? Ugye, hogy olyan belemagyarázós ízű az egész…
A másik gondolatom, amit szeretnék megosztani a képed kapcsán, hogy Te is, én is, és gondolom mindenki más is az oldalon a fotózást tartja a hobbijának, nem pedig a photostoppolást. Ez itt egy kép, de már nem sok köze van a fotózáshoz. Személy szerint (ez is maradiság) nehezen tudok azonosulni, hogy itt a fotómegosztó oldalon az emberek egyre inkább a photostop tudásukat bocsátják véleményezésre, nem pedig a fotóikat. Bocs’, hogy pont Neked írom ezeket, de egyrészt ide vágnak a gondolataim, másrészt tudom, hogy Te legalább nem veszed sértésnek, bántásnak, stb., hanem annak kezeled ami: csak egy véleménynek, ami eszembe jutott a munkádról és ettől függetlenül már régóta kikívánkozott.
11114
1026
2012.09.14 12:39:58
