Őrséget állnak Drégely várában a katonásdit játszó gyerekek.
(Nem beállított jelenet.)
Miután gondosan kilőttek, nem bírtam ki, hogy ne szóljak oda nekik, ők a Szondi két apródja. Annyira adta magát a helyzet és az életkoruk. Hatalmas (pozitív) meglepetésemre tudták, miről beszélek és tisztában voltak az ostrom történetével is, noha a helyszínen ezt nem olvashatták. (Akit érdekel, az előző feltöltésemnél olvashat róla.)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, ha önfeledt, boldogan játszó gyerekeket láttok, nálam elérték ezek a fiúk, hogy gondolatban visszarepüljek, mikor még én is ezzel múlattam az időt.
Most látom, hogy erre elfelejtettem válaszolni, így utólag is köszönöm a véleményezést, s nagyon örülök a tetszésednek! Amit írsz az úgy van, minden országban a mindenkori vezetésnek az a célja, hogy a tömegek egy "hülye" jól manipulálható masszák legyenek. Nincs ez nálunk se másképp, s itt is egész jól halad a folyamat.
Nagyon erős fények voltak, igen jó, hogy mind a két gyerek arca ,,világos" maradt és csak a jobb oldali fiú teste került árnyékba. Jó jelenet, egyszerű, kedves. A leírásnak örülök, bizony jó még ilyeneket látni.
A kép a már megszokott kifogástalan minőségű, sem a fény, sem az árnyék nem zavarta meg. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Az már nem szorosan a képhez kapcsolódik, de döbbenetes, hogy csodálkoznunk kell azon, ha két gyerek ismeri a történelmet, és ismeri a verset. (Most megpróbáltam elmondani magamnak, olyan 80-90 %-ban még sikerült). Egy kis anekdotázás: amikor Ausztriában voltunk edzőtáborban, utolsó nap esett az eső, ezért a gyerekeknek ki mit tud-ot rendeztünk. Amíg felkészültek, én a Magyar Közlöny online kiadását mentettem le az egyetlen "ingyenes" (pontosabban nem általunk fizetett) számítógépen, és a problematikában érintett kollégáknak el is küldtem. Ekkor kezdett két 13 éves lány somfordálni körülöttem. Mivel személyes vonzerőmben nem hittem, nyomban rájöttem, hogy a számítógép kellene nekik. Megnyugtattam őket, hogy ezt küldöm csak el, utána adom, s megkérdeztem, hogy mire kellene? Szeretnék elmondani a Toldi "Előhang"-ját. Elmondtam nekik, erre úgy néztek rám, hogy nem tudtam, a szánalom vagy az elismerés a nagyobb-e a tekintetükben (és aztán inkább énekeltek). Ha ez így megy tovább, akkor a tudásszintben lassan utolérjük az USA-t (Ez messze nem dicséret részemről, mivel egy New Orleans-ben - amikor még volt - rendezett kongresszuson olvastuk az állam oktatási miniszter-asszonyának nyilatkozatát, mely szerint el kellene érni, hogy egy érettségizett ember a távolsági buszmegállóban a táblák alapján meg tudja állapítani, mikor és honnan indul az a járat, amin utazni akar, anélkül, hogy meg kellene kérdeznie a személyzettől. A cikket hazahoztam, sajnos, költözéskor elkallódott...)
2012.10.30 10:19:26
28277
1150
