Ebben egyetertünk, hogy izlesek es pofonok... Szerintem az sem szüksegszerü, hogy egy kep mindenkiben ugyan azokat a gondolatokat ebressze. Es talan abban is egyet erthetünk, hogy ha ez a kep ilyen "indulatokat" valt ki, akkor mar nem csak egy kosza kattintas volt :-)
Ez egy pillanat, a kézlógatást egy másodpercen belül már egy ölelés válthatja fel, ebből a képből a dráma nem egyértelmű sőt, nekem inkább belemagyarázsnak tűnik, maga a kép nem mondja ezt. A képnek önmagában kell mesélnie.
Igen a street eltérhet a tradicionális kompozíciós szabályoktól (én a szabály szót nem említettem ugyan), sokkal inkább hibás nézőpont megválasztást, amiből adódik, hogy a kompozíció, szerkesztés sem az igazi, kicsit ellene modva épp annak, hogy Te jól szerkesztettnek tartod. De az enyém is csak egy vélemény, és most ezesetben nem értek egyet veled.
Eppen az az erdekes, ahogy a fiu logatja a kezet, meg se probalja elfogadni a lany közeledeset. Itt valami nagyon dramai dolog log a levegöben, ezert irtam, hogy meseje van a kepnek. A streetnel pedig ne kerjük szamon a tradicionalis kompozicios szabalyokat.
Szerintem meg pont ez az érdekes benne, hogy nem látni az arcokat, ettől lehet egy picit titokzatos a kép! Engem egyedül a fa zavar valahogy nem illik oda...
üdv argosz
Nem tudom csendi kolléga miben látja a jó kivitelezést, mert ez sem kidolgozásában, sem kompozíciójában nem az igazi, a nézőpont sem. Nincs a képben plussz info, érzelem - az arcukat nem látni, és testbeszéd sincs.
Az én szívem (egyik csücske) ugyanúgy a street fotó, de ez sajnos nem nevezhető igazán annak, max. annyiba, hogy a szabad ég alatt történik amit látunk.
Szepen kivitelezett, jol szerkesztett kep. Nekem szivem csücske a street. A streetfotonak kell lennie valami mesejenek, ha latszolag nem törtenik is rajta semmi, vagy egy erdekes pillanatot örökit meg. Gondolkodasra kesztet, nem rag szajba. Itt olyan meset velek felfedezni, hogy a lany valamiert nagyon szeretne elnyerni a fiu bocsanatat. Gratulalok a kepedhez, tvabbi sok sikert!