sokszor érezzük úgy , hogy az életünk nem szól
semmiről.
Vagy semmi másról ,csak a monoton hétköznapokról ,
állandó feszültségről , a munkahelyi gondokról, a sárga
csekkekről , az undorító politikai nézetkülönbségekről, a
nyüzsgésről , és a forgatagról ,a tülekedésről, a
taposásról ,az érdekérvényesítésről ...
..és mindezek ellenére ,vagy éppen ezért ..egyedül
érezzük magunkat e világban . nem azért mert emberek
nem lennének képesek megérteni minket , -talán nem
azért - hanem mert mi fáradunk bele - mi érezzük úgy ,
hogy ez nagyon nehéz .
Amikor ezt a házat megláttam a szántó közepén a nagy
semmiben ..ezek a gondolatok jutottak eszembe.
köszönöm szépen kedves Anikó . egyet értünk minden leírottakban .
örülök , hogy kommenteltünk- sztem először. -
kicsit én is igyexem majd körültekintőbb lenni , és magamhoz hűen több érdeklődést gyakorolni ,a fotóstársak iránt . egy kicsit mostanában bezárkóztam :(
üdv
deb
Szia ! Itt van egy fotó,melyen nincs sok minden és mégis /vagy ettől mennyi érzelmet vált ki ! Nézed ,gondolatok kavarognak benned ,egyedül vagy,de mégsem... .Gondolataid,amit ki is mersz mondani nagyon sokunkban benne van,csak magunk sem hisszük el,hogy mindez velünk történik."Anyám,én nem ilyen lovat akartam" Mond és fotózd ki magadból érzelmeidet,mert az másnak is segít! Üdv:Anikó
mintha én írtam volna neked Tibikém .
nagyon egyek a gondjaink. sztem sokan vagyunk ezzel így . ..
nagyon megtisztelő a véleményed , és hogy írtál.
üdv
béla
szia attila . a keret sajnos már nekem egy évek óta tartó egyéni album része . egyfajta saját magam előtt megkövetelt egységes arculat része . sajnos sokat kapok a fejemre e miatt , de már kpételen vagyok ebből kilépni. az egyéni albumomat meg kellene változtatni. erre már nincs lehetőségem . amit meg e nélkül teszek fel ide ,az nekem plusz munka lenne . :)
üdv
és köszönöm.
szia . szeretek egyedül fotózni . ez nem az a műfaj ,amit én társaságban tudok csinálni. ..ekkor én hallgatom a kossuthot az autóban , az agyam meg egészen máshol jár . elfeledek minden konkrét napi történést , és mintha víz alatt lennék , itt ott kihallik egy egy foszlány , egy egy hang a mai életből . ekkor a szemem azt ,és szinte csakis azt veszi észre , hogy mi illik bele az én kis kifacsart világomba . így jönnek ezek a kis fotók . éppen ezért én nem is fogok bele macrózásba , portrézásba , mert nem tudom beleélni magam . ez a pusztában járás ,meg olyan számomra , hogy az ember lábnyomát keresve ,apró jeleket , szinte utalgatva az emberi élet , és a puszta , a föld ,a mezőgazdaság kapcsolatára ,..jobban az én világom .
szia nth.
:)
valóban a kép automatikusan túlszaturált , a photoscape automatikus kattintásával értem el ,amivel minden küzdelem nélkül szürkéről kékre festettem az eget . ennek ára az enyhén túlszaturáltság lett . sztem ez az épület ,egy elhagyott tanya romjainak utsó darabja , egy alsó épület lehetett . a többit már elszántották. ..talán sokáig,50-100 évig ebben állott a tyúkok táposzsákja ,a talicska , meg a gereblye ...sokkoló környezet volt .)
szia köszi
ja , egyszer tényleg elmegyek már fotóstalira , és akkor beszélgetünk egymás látásmódjairól. ...
szia cimbi . valóban , egyszer a remény , egyszer az elfásult depresszió nagyobb az ember agyában . úgy általában . kevés szabadsága van a mai embernek . sodródunk az árral , és még az is öröm , és siker , hogy tudjuk , hol vagyunk , és mi történik velünk, miért is , ...ha még ezt kontroll alatt tudjuk tartani ,akkor még nincs elvészve a dolog . a fotózás ebben tud segíteni . mint egy szelep ,kifényképezi magából az ember azokat a gondolatokat ,amiket nem mondhatsz el szavakkal senkinek , milyen lenne már a buszon erről beszélgetni , vagy gyengeséget mutatni felszínes haverokkal a melóhelyen , vagy a nőddel a családban ,az ebédlőasztalnál. az egész élet akkora színház , hogy mindenütt erőt kell demonstrálnod . még otthon is , hogy azzal is biztonságérzetet kelts másokban . de ebben az állandó erődemonstrációban ,a fényes páncélod alatt sorvadnak az izmaid ...és nem szabad levvenned úgy érzed ,mert félsz ,hogy kiderül a világ előtt , hogy hová tűntek a bicepszeid ,acélos tested .
köszönöm bringás .
valóban lett élesítve a kép. sajnálom ,ha ezt túlhúztam . azt gondoltam ,hogy javíthatok azon ,amit ezek a gagyi , kommersz 70-300 as obik - úgy általában / művelnek az előtérrel nyitott blendével . sajnos ez az ára ? :(
üdv
és köszi
deb
Nagyon jól szerkesztett fotó, remekül helyezted el a témát a képben. Tágas minimál. Szépek a színek és a vízszintes mintázatok nyugalmat kölcsönöznek. A föld azonban zavaróan túl lett élesítve.
További szép fotonokat!
Szervusz Kollega!
Amiket irsz....azt hittem leselkedsz utanam !:):):)
En magam is igy erzem. Vagyis ugy, ahogy a fotodon keresztul elenktartad! 4 keppel ezelott, meg a remeny volt a hazigazda.
Neha ugy erzem bekoltoznek egy ilyen hazba, de csakk akkor, ha legalabb 100km-re van a legkozelebbi embertol.
Szia. Nagyon hangulatos fotó először úgy néztem egy üres kép de minél tovább nézem annál jobban meg telik az ember gondolataival és az apró házzal. Én is úgy érzek mind Vertkutya egy tejutas fotó itt jó lenne.
Egyszer úgy elmennék Veled fotózni.
Sajnos/szerencsére ilyen helyeket a közelemben nem nagyon látok, vagy csak túl sokat mozgok a belvárosban.
Itt egyébként laknak is?
Vagy mire van használva az épület?
A képről:
Jó a cím. Nagyon illik a képhez, a növényzet is jól tükrözi a mondanivalót nem csak a szerkesztés és az, hogy csak 1 épület van a képen.
Tetszenek a színek, jó sokféle, bár nekem egy kicsit már majdnem túlszaturált.
A képminőség, rendben van.
Elgondolkodtató fotó!
Gratulálok!
Szia!
Ismét egy remek kép,ismét egy lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkozzunk a világ s persze a saját dolgainkon.Egy biztos, a nagy dolgok fejben születnek, csak akarni kell...!
Gratulálok!
Üdv.:Zoli
Ez megint olyan Bélás kép. Kicsiről be lehet azonosítani. A színvilág és az ábrázolt minimalizmus is téged jellemez. A gondolatok amiket hozzá fűztél,..... újabban nekem is megfordulnak a fejemben. HAjtunk hajtunk,de értelmét ,hasznát nem élvezzük,csak azt érzem,hogy megint holtan,hullafáradtan rogyok az ágyba és imádkozom,hogy reggel legyen erőm belőle felkelni. Lassan elszakad a cérna és akkor...., akkor újra el kell kezdejek mozogni és ,le is kellene fogyni pár kilót, ne az evés adjon örömet este. A család ,az sokat segít,de bátorságot nyerni,hogy szembe menjünk az árral, kimozdulni a büdös kényelmetlen kényelemből, nahh ehez kell erőtmeríteni. A képre adok egy nagyon jó pontot. Nem a gondolatisága miatt,hanem mert szépen ábrázolt színes minimál.
Szia. Szép horizontos magányos helyet választottál ahol nagyon jól mutat a tanyás elhagyatott házikó. Szép színvilág és éles. A keretezés is tetszik. Szívesen látnám közelebbről is. Nekem amúgy az a vágyam, hogy ilyen helyen tejutas fotót készíthessek. Jó lenne erre éjszaka és előtér lenne a tanyai ház és a háttér pedig a tejút. Csak nincs aki elkísérjen. Szép fényeket. Üdv.
2013.09.28 18:49:28
8087
602
