Az elkapott pillnat kategóriába jobban illene, tudniillik nem egy pertéfotó készítése volt a cél.
A lurkó a kert közepén lubickolt egy kád vízben, a kánukula közepén. Számomra az egyik legkedvesebb képe, fogadjátok szeretettel.
Sokat dobna rajta egy olyan apróság, hogy szabályos négyzetesre vágod, ledobva így a kép tetejéből a felesleges teret. Próbáld csak ki! Nem csodálom, hogy ez lett a kisfiúról a legkedvesebb képed, az ilyen tündéri mosolyoktól megolvad a felnőttek szíve. Előnyére vált, hogy a saját magasságából fotóztad és a vízcseppes arc is, az égboltot viszont hátrányosnak érzem benne.
További szép fotonokat!
A gyermek és a kép egyaránt kedves, a vízcseppek értékesebbé teszik a szokványos "emléllépnél", s az önfeledt örömet sem sikerül ábrázolni beállított képeken (hiába, a gyerekek még őszinték...). A háttér elmosása szépen sikerült, viszont a fehér, részlettelen égből túl sok látszik a fotón. Nálam sokkal hozzáértőbbek írták, hogy a szemeket a felső harmadolóba helyezve kapjuk a leginkább természetes ábrázolást. Igaza van "kvazar"-nak a középre szerkesztéssel, mint elvvel kapcsolatban, bár magam részéről nem tudom elképzelni, hogy ezt az arcot hogyan lehetne máshova elhelyezni. Gratulálok a képhez!
Tényleg nagyon aranyos. :) Jó az éleség, rettentő tetszik a vidám nevetése. Az egyetlen hibaként a középreszerkesztést említem, ami portréként - és elkapott pillanatként is - rossz. A feje fölött nagyon levegős, vihetted volna föntebb, a felső harmadoló felé.