Köszönöm a véleményedet! A lelátó már árnyékot vetett, és tagadhatatlan szerencsém volt, hogy egyikük sem állt (vagy "emelkedett bele") a fényben, illetve a fénybe. A pillanat adta magát, valóban ennyire volt lehetőségem.
Köszönöm a véleményedet! Erre a kapcsolatra törekedtem (ha már lemaradtam egy másik pillanatról, amikor a versenyző a földön fekszik, és az edző úgy áll felette, mintha ráolvasna) - ekkor kezdtem el a gépet arrafelé állítani... De remélem, ez a pillanat sem rossz.
Szia, Jól elkapott pillanat felvételt hoztál, jól érződik a versenyző és az edző közötti kapcsolat. A színek természetazonosak. Az élesség remek lett, a szerkesztése is jó. Jó hétvégét! Üdv.
Jó fotó, komment nélkül is érthető a két szereplő érzelemvilága, mondanivalója. Jók a színek, megfelelő az élesség, és még a napsütés is jelen van a háttérben. Adott helyzetben azt hiszem ennyit lehetett megvalósítani. Szép fényeket!
Köszönöm a véleményedet! Igazad van, lehetett volna csak a magyarázkodó srácra zoomolni, de erre nem is gondoltam, hanem a "kettős" kapcsolata, a némiképp még szkeptikus edző és a saját verzióját előadó versenyző együttese volt az észrevett téma.
Sajnos, ekkor már a lelátó alsó lépcsőjén jártam, hogy megnézzem, miként lehetne a futókról a kanyarban olyan képet csinálni, amibe nem lóg bele semmi és senki zavaró, így a guggolás és a hasalás nem jött szóba. (Viszont a távolugrást végighasaltam az ugrógödör előtt - vagy mögött? -, hogy magasabban legyenek a versenyzők a levegőben... persze ez ezt a képet nem "menti".
A címmel és a hozzáfűzött magyarázattal tökéletesen átjön az ifjú arckifejezése és a mozdulata. Természetesen mivel kamaszról van szó, a hiba csakis valamilyen külső körülményben lehetett:)) Én is mindig mindent kimagyaráztam, és a legnagyobb csodálkozásomra a felnőttek legtöbbször el is hitték.
Azon gondolkodom, hogy ez az egész élethelyzet talán sokkal erősebben jelenne meg a fotón, ha egy zoomolással csak az ifjú volna a kompozícióban és így az arca (és gesztusa) sokkal részletesebb lenne. Végül is itt ez a lényeg. Igaz cserébe az edző, akinek ez az egész szól nem lenne a képben, de talán a néző ezt gond nélkül kipótolhatná a képzeletében, hiszen úgy is ott az a pár szavas leírásod. Ennyit a szubjektivitásról.
Objektívebb oldalról pedig azt jegyezném meg, szerintem nem volt jó választás, hogy állva fényképeztél, minimum le kellett volna guggolnod a fiú magasságába, de egy "hasra esés" még jobb lett volna:)
További szép fotonokat!
Köszönöm a véleményedet! Talán ez volt a néhány kép közül a legkifejezőbb, a srác szenvedéséről is van kép, de a versenyző-edző közötti kapcsolat miatt ezt választottam.
(A pontküldést azért kapcsoltam ki, mert a véleményekből - akár pozitívak, akár negatívak - többet profitálok, és nemegyszer azt tapasztalom, hogy a vélemény és a pont-érték eléggé elválnak egymástól; miért bosszankodjak?!)