Ha a szemed nem talál rá a címben említett szekerekre, akkor vess egy pillantást az #1. hsz. alatt feltöltött képre is. Ott olvashatsz érdekességeket is, ha érdekelnek az égbolt csodái:)
Köszönöm a kimerítő választ, sokat megtudtam. Utólag belegondolva, logikus, hogy gyújtótávolság növelésével a mozgás sebessége látszólagosan megnő, hiszen ezt mindannyian tapasztaljuk, amikor telézünk.
Igen, tudtam, hogy a Zselic kiváló adottságokkal rendelkezik az ilyen jellegű fotókhoz, hiszen itt élek. A kezdő tudással felvértezve lehet, hogy én is megpróbálom.
Igen:)
Nekem is volt 4/3 rendszerem…
De láthattad volna a saját szemeddel, fenséges volt a Boszorkánykőről. Mikor látunk mi Pestről ilyet?
Globális áramszünetkor:)
A bemozdulásmentes záridő - bármilyen furcsán hangzik is - az objektíved gyújtótávolságától függ. Nagylátó optikával az itt alkalmazott 10 mp. a maximum. 15 mp.-es záridőnél már bemozdulás látható. Az eredeti fotón mindenképp. Ha a képet feltöltöd az internetre és előtte kellően leméretezed, akkor a bemozdulás is értelemszerűen „összemegy” annyira, hogy élesnek fog tűnni a néző számára. Ezért láthatsz az interneten 10 mp.-nél hosszabb nagylátós, de mégis éles képeket. Ha teleobjektívet használsz, akkor az objektív gyutávjával arányosan csökkenteni kell a bemozdulásmentes záridőt. Konkrét számokat itt nem tudok írni, mert soha az életben nem próbáltam még egy adott részletét letelézni a csillagos égboltnak.
Az érzékenységgel kapcsolatban feltételezem, hogy csak elírtad és az ISO növelésről akartál érdeklődni. Nos, nem meglepő módon az érzékenységet természetesen csak addig növelheted, amíg az érzékelőd bírja elfogadható képminőséggel. Egy ilyen jellegű fotónál a magas érzékenység miatt durván felerősödő zaj egy idő után „másik csillagos égboltot” fog eredményezni. Értsd, a zajszemcsék fehér, csillagszerű pixelek formáját öltik, ami megtévesztésig hasonlítani fog az igazi csillagokra. Nem fogod tudni, hogy mi a csillag és mi a zaj. A látványnak pedig ekkor már kevés köze lesz a valódi égbolthoz. Sajnos ezúttal a zajszűrés sem járható út, ugyanis a zajszűrő program sem tudja megkülönböztetni a valós zajt a csillagoktól, tehát kíméletlenül letörli a képről mindkettőt. Röviden, az érzékenységgel addig mehetsz el, amíg a zajszint szűrés nélkül, vagy kis szűréssel még megfelelően alacsony. Ilyen szempontból a full frame érzékelős gépvázak óriási előnyt élveznek, de persze nagyon sok jó asztrofotót láttam APS-C érzékelővel is. Az én régi gépvázammal esélye sem volt egy ilyen fotónak.
Ha egy gépváz nem teljesít jól magas érzékenységen, akkor meglepően jó megoldást hozhat, ha a fotós kellően sötét, fényszennyezéstől mentes helyen fényképez. Hazánkban két ilyen hely van: a Hortobágy és a Zselic. Ha nagyon sötét helyen fotózol, akkor kisebb érzékenységen is ugyanannyi objektumot tudsz megörökíteni, mint fényszennyezett helyen nagyobb érzékenységgel. Ráadásul a kép is szebb lesz. A fenti képen amúgy nagyon csúnya a fényszennyezés.
Tegyük föl azt az esetet is, hogy a gépváz bírja a magas érzékenységet. Ez esetben az dönti el az ISO beállítás értékét, hogy mit szeretnél lefényképezni. Ha csillagforgó a cél, akkor az alapérzékenységen, vagy nagyon a közelében kell dolgozni. Ha a Tejutat szeretnéd egy mozdulatlan csillagsátorral, akkor pedig olyan magas ISO ajánlott, ami képes begyűjteni a szükséges fényt.
További ökölszabályok: csillagos égboltot mindig a legtágabb blendével fényképezünk. Egyrészt mert kell a fény, másrészt úgysem kell nagy mélységélesség, harmadrészt, a végtelenben tág blendével is elég kellően nagy mélységélesség alakul ki. Autofókuszt sosem használunk. Amúgy sem működne. A fókuszt kézileg végtelenre kell állítani. (Néhány objektívnél egy kicsit a végtelen előtt a jó. Ezt próbafotón ki kell próbálni.) Kézzel nem nyúlunk a fényképezőgéphez. Exponálás kioldóval, vagy időzítővel. Előzetes tükörfelcsapás funkció használata erősen ajánlott. Ha csillagforgót készítesz, ki kell kapcsolni a hotpixel szűrést. Ha nem csillagforgót készítesz, akkor viszont be kell kapcsolni. Ha a Hold fönn van az égbolton, lehetetlen normális csillagos eget fényképezni. Akkor is, ha a hátad mögött van. És akkor is, ha csak félhold van.
Köszönöm szépen a véleményt! Képileg szerintem sem a legjobb a fotó ez, fővárosi révén alig-alig mutatkozik alkalmam megpróbálkozni hasonló fotók készítésével, így aztán a kellő tapasztalatnak is a híján vagyok. A fotó igazából csak a csillagos égbolt ábrázolása szeretett volna lenni a kivilágított vár fölött.
Szia!
Nem semmi leírás, de azért még a képi segítség is jól jött:)
Örömmel látom a helyszínt azaz az ott készült képedet, klassz lett nagyon ez is , remek mint fotó és tanulsásgos is
köszi és gratulálok!
Szia!
Igazán remek felvétel,volt szerencsém megnézni több monitoron is de nem csalódtam benne egyiken sem.
Mindig is érdekelt a csillagos égbolt,így köszönet a leírásért is.
A megvilágított vár és a város fényei gyönyörűen festik a hátteret,nekem nagyon tetszik.
Gratulálok hozzá,további szép fényeket!
Szia, Szép és látványos felvételt készítettél az égi szekerekről, én amit felfedeztem a jobb alsó sarokban az a göncöl szekér. A színvilága jó, de talán a háttér fények nem teljesen jól emelik ki a csillagos égboltot. Üdv.Ili
Nem igen nézegettem még csillagászati fotókat, így érdemben nem is vállalkozom az értékelésére. Inkább csak érdeklődöm, hogy záridőben meddig lehet ilyenkor bemozdulás nélkül elmenni (és ezzel együtt az érzékenységet csökkenteni)? Itt 10 mp-es expót látunk, ami igen szép felvételt eredményezett, 20 mp-nél már érzékelhető a Föld elfordulása? Üdv!
Elnézést ha a jobb fotós képéről mondunk véleményt Ha csillagászati oktató fotónak tekintjuk akkor 2x5 Ha tájfotó akkor csak 5, felül és oldalt végnék. A színek a fények csodásak. Mivel az előző eset ami miatt készült, külön köszönjük az ismertetőt. Mondják,hogy Iste tartsa szokását
Az éjszakai égbolt szépsége az összes kultúrában az emberek közös tapasztalata: olyasmi, amelyben minden nemzedékkel osztozunk ősidők óta. Ha elegendő ideig bámuljuk az eget, szemünk fokozatosan csoportokba fogja össze a legfényesebb csillagokat. Egyszer csak háromszögek, négyszögek, ívek és más egyszerű mintázatok sora rajzolódik ki az égbolton. Így mindenki megalkothatja saját, tetszőleges csillagképrendszerét. Ugyanezt tették az ókorban élő távoli őseink, amikor az égi objektumok könnyebb azonosítása miatt létrehozták az első csillagképeket. Az időmérés, az istenhit, a jóslás és a fantázia mindegyike fontos szerepet játszott a csillagképek születésében. A csillagképek alakzatainak megalkotása kényelmes és önkényes módja az égbolt térképezésének. Egy csillagkép csillagai ugyanis a valós térben távol esnek egymástól, általában semmi közük sincs egymáshoz, csupán a Földről nézve figyelhetők meg hasonló látóirányban.
A Göncöl szekér a legfontosabb égi alakzat, minden kultúrában kiemelt szerepet kapott: Az ókori görögök Zeusz dajkáját látták bele az alakzatba. Az arabok viszont koporsónak képzelték. A rómaiak a Nagy Göncöl hét csillagát hét cséplő ökörnek tartották, akik állandóan az Égi Pólus körül vándorolnak. Az észak-amerikai indiánok merőkanalat láttak ebben a formában, míg közép-amerikai társaik szerint az egylábú embert, Hunrakant ábrázolta a csoportosulás. (Egyébként innen származik a Karib térség jellemző vihara, a hurrikán neve.) Afrikában ivótök, Angliában eke, Babilóniában, Németországban, Skandináviában továbbá a Sumér, valamint a Viking birodalomban szintén szekér, Franciaországban serpenyő, Hindusztánban pedig hét bölcs vagy hét Buddha képében mutatkozott meg e csodás formáció.
A magyar csillaghit szerint Göncöl egy jótékony táltos volt. Miközben szekerével a világot járta, meggyógyította a betegeket és beszélgetett az állatokkal. Egyszer eltörött a szekere rúdja. Kérlelte az embereket segítsenek neki, de senki sem törődött vele. Haragjában a lovak közé csapott, és felrepült az égre. Azóta is ott köröz fenn. Törött rúdú szekerére van kötve az égbolt, így húzza azt körbe-körbe. Ott, ahol a rúd eltört, látható az égbolt egyik híres-neves kettőse, ami nem más, mint a Kisbéres vagy Kiskondás, aki a rúdon ül és a szekeret hajtja. A régi időkben csak az mehetett katonának, akinek kellően jó szeme volt hozzá, hogy ezt a kettőst feloldja.
A Kis Medve csoport hét csillaga a Nagy Göncölhöz hasonló, csak fordított alakzatba rendeződik, ezért Kis Göncölnek is nevezik. Az ókoriak a Kis Medvét navigációs jelentősége miatt előnyben részesítették a Nagy Medvével szemben.
Pozíciója miatt mindig különös tiszteletnek örvendett a Polaris, vagyis a Sarkcsillag. Az emberiség történelme során a Sarkcsillagot tartották az égbolt legfontosabb csillagának. Mivel majdnem az Északi-sark fölött helyezkedik el, így hosszú időn keresztül éjszakai iránytűként működött, amely a sötétségben tévedhetetlenül megmutatta az északi irányt. Ezen kívül, a Sarkcsillag látóhatár feletti magasságát megmérve a szárazföldi és a tengeri utazók pontosan megállapíthatták saját földrajzi szélességüket. A Sarkcsillag különböző kultúrákban elfoglalt kiemelt helyét jól érzékeltetik a legendák.
A skandinávok szerint a Polaris volt az ékkő annak a dárdának a hegyén, amelyet az istenek keresztüldobtak a világmindenségen.
A tatárok a Sarkcsillagot aranyszegnek nevezték, úgy képzelték, hogy ez a csillag tartja össze az egész világot.
A korai hinduizmusban Dhruva istenként szerepelt, s a „bolygók tengelyének” nevezték.
Az arabok keréktengely névvel illették, sőt Giediként is emlegették, azaz elképzelésük szerint ő volt annak a férfinak a gyilkosa, akinek gyászoló rokonsága a Nagy Göncölben gyülekezett, így náluk a Polaris ördögcsillagként szerepelt.
Az ókori Kínában az északi csillag istennője volt a Sarkcsillag neve.
A legtöbb mítosz egyszerre emlékezik meg a Kis és a Nagy Medvéről.
A Sarkcsillag 2102-ben lesz az égi pólushoz a legközelebb, attól kezdve távolodni fog tőle. A Polaris F7 színképosztályú sárgásfehér szuperóriás, A Napnál 2290-szer ragyogóbb csillag. Felszíni hőmérséklete 6900 C. Érdekes, hogy a fénye mintegy 15 %-al felerősödött, hiszen történelmi forrásokból biztosan megállítható, hogy az ókorban a Polaris még halványabb csillag volt. Jelenleg 2 magnitúdós látszó fénnyel világít, tömege 4,3-szor, míg átmérője 30-szor nagyobb a Napnál. A Sarkcsillag távolsága 431 fényév. Ennyi évvel ezelőtt indult el az a pár foton, ami a fényképezőgépem érzékelőjén végezte. További érdekesség, hogy a 17 km/sec sebességgel közeledik hozzánk.
Capella az égbolt hatodik legfényesebb csillaga, két sárga óriás rendkívül szoros, kettőse. A két csillag együttes fénye 150 Napnyi. Tömegük 2,7-szer, átmérőjük pedig 10-szer nagyobb a Napnál. Meglehetősen közel, csak 42 fényévre vannak tőlünk.
A Cassiopeia csillagképben a szerencsétlen sorsú Kassziopeia királynő – Cepheus, Etiópia királyának felesége – elevenedik meg. Kassziopeia gyönyörű nő volt, mégis a hiúság bűnébe esett, amikor fennen hangoztatta, hogy a tengeri nimfáknál is szebb és szőkébb, akik nem mások, mint Néreusz, a bölcs tengeri vén 50 bájos és jóságos leánya. A sértődött nimfák bepanaszolták Kassziopeiát védelmezőjüknél, Poszeidón tengeristennél, akit az égbolton a Szekeres testesít meg. Poszeidón haragjában az égre helyezte Kassziopeiát, csakhogy kissé léha és illetlen pózban, széttárt térdekkel. Ezt a történetet látták az ókoriak az égbolt jellegzetes "W" alakjába.