Különös, de ennél a képednél nem azt a hatást érted el, mint a "Csendéletnél"
Míg az folyton kitérített valamerre a nyugalmi állapotomból, addig ez végig kellemes hatással van rám. Talán az ellentétek finom harmóniájának köszönhetően. A szépen terített asztal mellett a málladozó vakolat és a durva beton padló pont kiegyenlíti egymást.
Számomra ugyanezt a hatást erősíti a kép világosból sötétbe fordulása is.
A "Csendélet" "gyűlölve"* imádása után ez egy megnyugtató egyensúly.
*Ne haragudj, nem tudom jobban megfogalmazni a hivatkozott kép iránti érzelmeimet. Tetszik nekem, csak furcsán tetszik.
Ugyanaz a lehetetlenség, az össze nem illő tárgyak feszültsége érezhető a sorozat e második tagján, mint ami az elsőben annyira tetszett. Nekem nagyon bejön ez az irreális-szürreális hangulat. Kompozíciójában a jobb oldali teret kissé nagynak, balról pedig némileg szűknek érzem. Javasolnám a kamera kissé balra mozdítását. A fény változása igen jó ötlet, bár a jobb oldali rész nekem már túl sötét. A függőlegesek, elsősorban az asztal lábainak a perspektivikus torzítása számomra zavaró. A ff kidolgozása tetszik. Klassz kép, tele kreatív ötletekkel.
További szép fotonokat!
Igen. Egy foto (könyv, festmeny, vers) erzesekre, gondolatokra hat. Mindnek megvannak a sajatos eszközei, hogy a kivant hatast elerjek annak ellenere, hogy a befogadok mas-mas erzelmi allapotban vannak amikor talalkoznak vele. (a vidam zene egy szomoru embert is felvidit. A versekben a mely hangrendü szavak borongos hangulatot keltenek, a magas hangrendüek vidamabbat. Ugyanigy a festmenyeken a sötet es vilagos szinek valtakozasa stb.) Itt is a bal oldal vilagossaga es a jobb oldal sötetsege, a nagylato miatt szettarto parhuzamosok, a rend es a rendetlenseg ellentmondasa nyugtalansagot kelt. Hogy ez pontosan hogyan csapodik le az egyes szemlelönel az altalaban a habitus es a pillanatnyi hangulat függvenye.
Furcsa kép, érdekes, össze nem illő motívumokkal, és az egész kompozíció szűrrealitását megkoronázóan "szétszaladó" függőlegesekkel. Történetet lehet hozzá fabrikálni sokat is (nekem egy kicsit "sötétebb" sztori jut róla az eszembe: utolsó szép felterítés, emlékezés, aztán búcsú az élettől.
Egy Cseh Tamás dal hangulata:
"Otthon majd kinyitom a gázt...
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz...
Hogy értsenek, tagolva majd így szólok át...
Épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...
...
Mert: még ma este én a hídon...
Lesz egy remek mozdulatom...
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat...
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat... "
Egyszerüen csak a vegletek megjelenitese egy kepen. Most ilyen szürrealista idöszakom van. Kerekithetnek törtenetet köre,(pl. egy lecsuszott arisztokrata elete, aki a nyomoraban meg neha-neha elöszedi a megmaradt csaladi etkeszletet es abbol eszi meg a menzarol hozott egyszerü etelet, miközben az elmult jobb idökröl nosztalgiazik) de en inkabb ezt a nezökre bizom. De ha csak ertetlen fejcsovalast kapok, az is eredmeny. Egyebkent nem veletlenül hianyzik az ember ezekröl a kepekröl. Ezek altalanos dolgok.
Ennek a képnek van valami története? Mert így egy kicsit nekem furcsa. Technikailag jó, az nem vitás. A kidolgozás is tetszetős, és a szerkesztés is, jól átadja a tér érzetét, de, hacsak nincs valami eredet története, akkor a kompó mesterkéltnek hathat.